Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)

X. rész: Tanárok

558

jegyzője lett. Minden teendőjét kiváló pontossággal és lelkiismeretséggel végezte. 1861-ben Kriza püspöknek választatván, Ferencz József rendes, Buzogány mint tanár másodpapnak választatott. 1865-ben Szentgericén, 1848 után az első vidéki zsinatnak ünnepi szónoka.

Nem szónoki hevével és előadásával, hanem beszédjeinek komoly tartalmasságával hat. Mint tanár írt egy politikai földrajzot, mely Brassai természeti földrajzának mintegy kiegészítője. A Keresztény Magvető megalapításánál ott volt, mint egyik kezdeményező s buzgó munkatárs. Augusztinovics, Gedő József, Nagy Elek életrajzai, tanügyi cikkek, tanulmányok, szemlék mutatják értékes munkásságát. Társszerkesztője is volt a Magvetőnek.

1868-ban az alkotmányos élet helyreálltával nagy fordulat áll be életébe. Az egyházi főhatóság felszólalására Eötvös 1868 jun. 18-án kinevezte a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba titkárnak. Az ifjúság fáklyászenével búcsúzott tanárától. A prot. és zsidó ügyosztályhoz osztották be, de a következő évben áttették a népnevelési ügyosztályhoz, melynek élén Gönczy Pál állott. „Aki hazánk kultúrtörténetét meg fogja írni, az a Gönczy Pál fényes neve mellett előkelő helyre fogja iktatni a Buzogány nevét is“, mondja róla Gerevich Emil a Padegogiai Plutarchban. Mint miniszteri hivatalnokot gyakran küldötték ki tanítóképzők és felső leányiskolák megvizsgálására. Nagy része van a Székely mívelődési és Közgazdasági Egyesület alapításában, melynek 6 éven át titkára volt s amely az Erdélyi Magyar Közmívelődési Egyesület előfutárja. Hosszú idő múlva, 1881-ben osztálytanácsosnak nevezték ki. Budapestről is állandó figyelemmel kisérte egyházi és iskolai ügyeinket. Az ő gondolata volt, mikor Ferencz József 1874-ben a Dávid Ferenc halála 300 éves fordulója alkalmára gyűjtendő 10,000 frtos alapítvány létesítésére javaslatát megtette, hogy szellemi emlékoszlopot emeljünk élete megírásával. Jakab Elek Dávid Ferenc élete neki köszöni létét.

Eötvös népoktatási törvényjavaslatát a felekezetek nagy ellenszenvvel fogadták. Két lényeges ellenvetésük volt ellene : egyik, hogy szegényes anyagi helyzetükben nem tudnak eleget tenni a törvény követelményeinek. A másik, hogy az állam túlságosan beleavatkozik autonómiájukba. Nálunk Kovácsi szólott hozzá a kérdéshez. De Kovácsi Buzogány „politikai véleményei konok ellentétese“, mondja tréfásan Ferencz Józsefhez írt levelében. Buzogány szerint a javaslat alapelveiben jó s csupán részleteiben kell módosítani. A módosítás iránya pedig az, hogy „alább kell szállítani azokat a feltételeket, melyektől egy falusi iskola létele függ, hogy a tűrhető feleke-