Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
X. rész: Tanárok
543 halála után előbb a fél, azután az egész papságot is vállalnia kellett, mit 1811-ig folytatott. Ekkor többszöri kérés után a papságtól felmentették. 1785-től a repr. és Főtanács tagja. A kolozsi kör jegyzője volt 4 évig. Megházasodott 1785 julius 19-én, nőül vevén Fejérvári tanár leányát, Máriát. A konzisztórium rosszalta e házasságot, ő maga feleségével „több esztendőkig töltött gyászos életéről“ beszél. Négy gyermeke volt. önéletrajzát 1813 nov. 18-án azzal a kéréssel adta át Körmöczi püspöknek, hogy adja be a levéltárba s jó keresztény módjára készült a halálra, mely nov. 26 án következett be. Theologiai álláspontja általánosságban azonos a Szent-Ábrahámiéval, kiegészítve és támogatva a német felvilágosodás vallásvédő gondolataival, a Leibniz és Wolff rendszerével. Egész törekvése az, hogy a Summa rendszerét a józan ész itélőszéke előtt igazolja. Munkái: — Historia ecclesiastica. Kézirat. Leírta Aranyosrákosi Székely István, a püspök atyja. 1784. — Az ó-testamentumi eklézsiának hirtóriája. 1804. Kézirat. Leírta Sebes Pál, amint tréfásan írja a címlapon: Nyomtattatott a Sebes Pál typographiájában. — Hittudomány. Leírta Márkos Elek 1806/7. Keresztény dogmatika theologia, avagy hittudomány az unitáriusoknak értelmek szerint. 1805. Leírta Jánosi Sándor, 1806. — Homiletika, vagyis a szent gyülekezetben tartandó folyóbeszéd (prédikáció) jó móddal való elkészíttetésének s illendően lehető elmondattatásának módjáról való rövid és csak kezdő Rajzolat, mely a papi hivatalra készülő ifjúság számára irattatot!. 1804. Leírta Kissárosi Sebes Pál, 1809. — Compendium historiae ecclesiesticae novi foederis seu testamenti, exhibitum per Clarissimum G. M. S. S. theologiae doctorem. Úgy látszik, írt egy polemica theologiát is, mert a Dogmatica theologia 35. és 45. lapján a naturalisták és deisták elleni cáfolat olvasása végett oda utasítja hallgatóit. Ezeken kívül írt könyörgéseket, prédikációkat és orációkat; utóbbiak közül egy, a Henter István felett tartott, nyomtatásban is megjelent. 64. Csókfaloi Nagy Zsigmond, 1785-ben a német klasszis preceptora. Ez év nyarára Szebenbe ment német szóra. 1786 májusában szenior. Az 1788. évi várfalvi zsinat akademitának választja. Okt. 2-án indult. 3 és fél évet töltött a bécsi és göttingai egyetemeken. 1792 febr. 18-án érkezett haza. Eleinte csak papságra készült, de minthogy hazulról azt az utasítást kapta, hogy tanárságra készüljön, megváltoztatta szándékát, „noha még gondolni sem mert soha arra, hogy tanár legyen“. Fájdalmas dolog külföldről a püspökhöz és konzisztóriumhoz írt s a levéltárban megőrzött leveleit olvasni. Vezető akkord bennük a pénztelenség, az adósság, a koplalás, a nincs, ami miatt majd „éhei hal“ s tanulmányait sem tudja olyan sikerrel
