Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
X. rész: Tanárok
524 mondta, hogy száműzve van. Visszatérésének igazi oka az, hogy látta, hogy a béketárgyalások hosszúra nyúlnak, félt a hideg téltől, a ruhátlanságtól s gondolta, hogy a császári sas alatt kellemesebb lesz a dolga, mert az nemhogy széttépné, de szárnyaival befedi. Ha tehát nincs kitiltó rendelet, akkor a feljelentő a bűnös; ha pedig van, arról nem tudott, amiért több hét óta tartó fogságával már túlságosan megszenvedett. Jan. 17-én egy 16 soros búcsúverset (propempticon) írt, melyben a sorok kezdő és végső betűi ezt adják: Ferdinando Tertio Romanorum Imperatori. A következő napon megint egy kérvényt ír a királyhoz, melynek tartalmából értesülünk, hogy Pozsonyban a város pecsétjével lezárt holmiit, javait örökséghajhászók szét akarják hordani. Kéri őfelségét, tiltsa meg ezt s tétesse biztonságba valamely közhelyre azokat addig, mig ügye végleg eldől, hogy ne fosszák meg javaitól. Mert sem holt atyja életében, sem az ő tanulmányaiban nem találnak semmit, ami ilyen fenyítést érdemelne, azonkívül, hogy ő nehány évvel ezelőtt az erdélyi fejedelem palotájában megfordult, ami csekély jelentőségű. Reversalist ad Linzben 1655 jan. 24. dátummal, melyben hivatkozva arra, hogy őfelsége 1645 jan. 19-én Linzben kiadott rendelettel örökös tartományaiból kitiltotta, fogadja, hogy azonnal távozik s többé oda vissza nem tér. Adatok hiánya miatt nem tudjuk, hogy mi volt a vád, miért vetették börtönbe Bécsben, mikor s hogyan szabadult ki, mit csinált kiszabadulása után a Linzben való bebörtönzésig, mi volt a Wolzogen Kristóf András ügye? Inkább sejtjük, mint tudjuk, hogy vallási és épen 1645-ben a linzi békekötés idejében politikai okok játszottak közre elfogatására és bebörtönzésére. Uzoni méltán mondja: hogy mennyit tűrt, szenvedett és verejtékezett, azt talán ő maga sem tudná igazán leírni. Nyolc és fél évig volt künn s Páduában — amint a fennebbiek mutatják — jó hírt és nevet szerzett magának. 1645 május 13-án iktatták be (Fase. I. 257.). Beszédje: Somnium, seu phantasma de artium variarum magistris. A filozófia és orvostudomány magisterének írja magát. 1647 febr. 5-én Bethlen Istvánhoz utazott Husztra (Fase. I. 270.), ápr. 14-én beszédet mondott Hoffmann Timotheus felett (Fase. I. 272.). 1661-ben pestisben halt meg. Ugyanekkor 2 püspök halt meg: Beke Dániel és Járai János; két pap: Ravius Mátyás szász és Siedliczky Pál lengyel; négy tanár: Dálnoki Lőrinc lektor és orvos, testvére, Árkosi Ferenc, a szentpéteri kisebb iskola rektora, Enyedi János lektor, kitűnő jámborságú és készűltségű férfi; több, mint 400 unitárius polgár és sok-sok városi minden rendű ember.
