Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
X. rész: Tanárok
522 Venetiis expositas libras 34, nimirum pro victu 9 dierum libr. 34 sol. 14. Junius 6-án: In itinere Veneto pro Domino Arcosino libr. 14. Julius 8-án: Domino B. A. in itinere Veneto ad congratulandum Ill-ri Domino procuratori Pesaro libr. 12. 1641-ben szintén konziliarius volt s neve az artisták előadótermében így van megörökítve: B. Arcosinus Transylvanus Hungarus Inclytae Nationis Germanicae Artistarum Procurator. 1641. (In pariete Univ. Pat. Iscrizioni Univ. Artisti 67.). Ez évben 8 librát és 4 soldit ajándékozott könyvvásárlásra az egyetemnek. 1641 szept. 26-án szerepel utoljára a páduai artisták ülésein és jegyzőkönyvében. 1642-ben a leideni egyetemen van beírva,20 mint 28 éves theológus. 1643 jan. 3-án ismét Velencéből ír, hol az artisták megbízásából a viceszindikátus megerősítését igyekezett kieszközölni. Március végén a velencei főiskolai hatósághoz küldték s április 2-tól jun. 14-ig hét levelet küld megbízóinak Velencéből, hol a függőben levő iskolai, illetve kebli ügyeket sikeresen elintézte. 1645 május 5-én érkezett vissza Kolozsvárra, hol május 6-án a főnök így jegyzi be hazaérkezését (Fasc. 1. 257.): D. B. A. in urbem hanc Claudiacam appulit, qui annos 9, exceptis 5 mensibus et 2-bus septimanis abfuit, Veress Endre az 1639—43. évekből 9 latin, 1 olasz levelét és hozzáintézett 4 latin és 1 olasz nyelvű levelet közöl. Egyetemi tanulmányai befejezése és 1645 május 5-e közötti időbe esik Bécsben való elfogatása, kiszabadulása, azután Linzben való bebörtönzése, sok szenvedése, melyet saját levelei és kérelme alapján Uzoni-Fosztó így beszél el: 1644 május 9-én, mikor hazatérőben volt, elfogatván, börtönbe vettetett, ahonnan könyörgő levelet ír őfelségéhez. Értesítették, hogy visszakapja szabadságát, de az országból távoznia kell. Ámde beteg, a börtön, levegőjétől lázas, egész testében a beteg Lázárhoz hasonló. És szegény, nincs pénze, ha őfelsége nem segít, nyomorultan ott pusztul a börtönben. Nem tud orvosságot venni. A börtönfelügyelőnek 7 heti élelem árával tartozik (tehát március 10-e körül eshetett fogságba), többé nem akarja élelmezni s ha nem fizeti ki, még nagyobb veszély fenyegeti. Ha nem fogták volna el, nem volna beteg és nem volna adós. Minthogy pedig őfelsége a vád főpontjában ártatlannak minősítette, azért ennek következményeiben, a költségekben is kéri felmentését. Ha ezt megkapja s annyira felgyógyul, hogy a nagy útra elszánhatja magát, azonnal útra kel. Hogy mi volt a vád s hogyan szabadult ki, adatok hiánya miatt, nem tudjuk. De egy félév múlva, 1645 januárjában, Linz- 28 28 Protestáns Egyh. és Isk. Lap, 1888. 14- sz. 438. 1.
