Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
IX. rész: Igazgatók
396 penig mesterséget egyszersmind viselné; szász nation akarták, de az magyarok nem lakhattanak meg felette. Az alatt az sok nehéz betegségben meghala, hogy nem szolgálhatá az becsületes várost“. Uzoni szerint Ravius Mátyás, a szászok papja, felbujtotta, hogy az iskola régi szokásait törölje el. Ezért megtiltotta a magyar diákoknak „secundum antiquos ritus vivere in schola“. Ezek Köpeczi Miklós szenior vezérlete alatt nov. 13-án 45-en az auditóriumban hagyták őt magára a szászokkal s az iskolából eltávoztak. Ezek egyike ifj. Szemerjai Bora András, a felsőrákosi pap fia feljegyzéseiben írja: Tanulás végett két évet Tordán töltöttem, innen Kolozsvárra mentem, ahol alig voltam félévig ama lázadás miatt, midőn Köpeczi Miklós szeniorral a magyar diákok egytől-egyig 45-en az iskolát elhagyták s többé nem mentek vissza. Az eltávozás nem azon a napon történt, mikor az igazgatót az auditóriumban hagyták, mert a városi tanács nov. 26-án a papokkal megjelent az iskolában, hogy lecsendesítse a zajongást a tanulók és a főnök, másfelől az igazgató között. De semmit sem tudott elérni, akkora volt az ellentét közöttük. Midőn dec. 4-én az igazgató leányát temették, a temetési menet minden ének nélkül csendben, a diákság kísérete nélkül kisérte ki a temetőbe, ami akkor hallatlan dolog volt. (Fase. I. 28. 1. 41. Uzoni I. 170—171. és Jakab Elek: Magyar—lengyel unitárius érintkezések. Századok, 1892.) Ezek a jelenségek a különben is beteges embert annyira megviselték, hogy 1633 március 10-én meghalt. De az ifjúság haragja még akkor sem csendesült le; a halál sem vetett véget annak. 12-én temették. A háznál és a sírnál a magyar ifjúságnak kellett volna énekelnie, de nem énekelt, A szász diákok éneke mellett vitték ki a holttestet. (Fase. I. 32.) A lélek betegsége és a test sebei csak nehezen és simogató kézzel gyógyulnak — teszi hozzá Uzoni. Arannyal futtatott érctáblán ez a sírírata : Joachimus Stegmannus Ruppin Marchicus primum Tahrlandia in Patisia ecclesiastes, postea veritatis causa carcerem et vincula passus, atque in exilium pulsus, scholae Rachoviensis in Polonia septennium Rector, tandem in hac urbe ob mortem praematuram quinque tantum menses ecclesiae saxonicae minister et scholae rector vir pietatis zelo atque eruditione haud vulgari 5-ta Idus Martii 1633. Fase. V. 90. lapján olvassuk, hogy Magyari György a Stegmann sírjában talált egy táblát, melyet könyvtárba helyezés végett beadott. Felirata ez: Joachimus Stegmannus Stegmanni filius. Vir natura quidem mortalis, sed immortali virtute praeditus hoc tumulo conditus est, Hic cum ob insignem pietatem, eruditionem et vitae integritatem pastor ecclesiae Christi in Germania sua patria fuisset creatus, illo munere cum annos
