Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
IX. rész: Igazgatók
394 Csanádi állta a harcot. A vita hevében minden óvatossága mellett is „csinált istennek“ (Deus factitivus) találta mondani a Jézust. A fejedelem nagyon felindult ellene s csupán előre megnyert menedéklevele mentette meg a komolyabb következményektől. Ez után a vita után a reformátusok gyakran vádolták az unitáriusokat, hogy nekik a Jézus nem több, mint a törököknek. Sőt talán még annyi becsülésben sem részesítik.12 Nevezetes és nagyjelentőségű munkája: az iskolai törvények összeállítása (Fase. I.). Kétségtelen, hogy a főiskolának már több mint félszázados életében lehettek törvényei és rendszabályai, melyek az iskolai élet belső rendjét szabályozták. Valószínű, hogy ezek a törvények akkor semmisültek meg. mikor Basta az iskolát, templomokat és épületeket a jezsuitáknak átadta. Csanádi összeállította ezeket s 1626 junius 24-én Köpeczi Miklós szeniorral kihirdettette. A megállapított törvényeket kemény határozottsággal megtartotta és megtartatta. Példa rá az az eset, mely öccsével történt. 26 vádpontban hibásnak találtatván a püspök és a tanácsosok jelenlétében kitagadta s csak ezeknek hosszas könyörgésére bocsátott meg neki, fogadta vissza s küldötte ki saját költségén külföldre. Alatta történt az is, hogy a 30 ablakos Apellatiumot, mellyet János Zsigmond építtetett, Bethlen Gábor elvétette a szász reformátusok részére 1628 okt. 2-án Erdélyi István és Cserei Farkas fejedelmi biztosok által, még pedig minden kártérítés nélkül. Uzoni (II. 208—213. 1.) közli Tordai Jánosnak, a későbbi lektornak hosszú búcsúbeszédjét (1620.), melyben hálás szívvel mond köszönetét a hűséges, fáradhatatlan és buzgó tanításért és nevelésért, különösen neki s Makai István és Járai Sámuel lektoroknak. Egyben megjegyzi, hogy ezt a beszédet — úgy látszik — benn az iskolában az egész ifjúság előtt mondta el. Ez a szokás megy ki a divatból. Most (a 18. sz. közepén), az igazgatóhoz, tanárokhoz és polgárokhoz házanként mennek el búcsúzni s csak ritkán és rendkívüli esetekben fordul elé hasonló példa. A beszéd nagyon terjedelmes. Gondolatmenete ez: Nem tudja szavakkal kifejezni az igazgató érdemeit. Mert amit tanáraitól tanult, az is mind tőle származik. Ezeknek nagy tisztelettel tartozik, neki a legnagyobbal; azoknak sokkal, neki a legtöbbel, azokat szereti, őt öleli. Neki köszön mindent nemcsak most, hanem mindig, mindenütt, beszélve, hallgatva, elmélkedve, minden helyen, minden időben. Többel tartozik neki, mint szüleinek. Ezek csak életet adtak neki; ő tette azt, hogy jól éljen, tanult legyen. Szülői múlandó javakkal látták 12 Pokoly: Az erdélyi ref. egyház történelme. II. 69. 1.
