Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
IX. rész: Igazgatók
391 ki akkor kolozsvári püspök volt. Az város népével arccal az kalastromra ménének és elronták az kalastromot és az bálványt, az papokat Híd-kapun kikisérék az 1603. esztendőben. Még meg is öltek volt egyet az kalastromban az páterekben“. Hogy miben állott a város „kitisztítása“ és a klastrom „elrontása“, 1. a János Zsigmond halála után című fejezetben. Itt most csak annyit, hogy a „tisztítás és elrontás“ miatt a püspöknek is, neki is menekülnie kellett, mert Basta halálra kereste. Lengyelországba ment, ahol Bocskai felkeléséig Radecius Bálintnál meleg és barátságos fogadtatásra talált. Mikor aztán hazatérhetett, nagy dicsérettel és elismeréssel szólott róla a városnak. Erre érte küldtek s 1605-ben Bocskai alatt Kolozsvárra hozták. 1622 március 4-én halt meg. Húsz évig volt plebánus. Nagy tisztességgel temették el. 13. Radecius Bálint. (1605 jul.—1607.) Göcs Pálnak bújdosásában vendéglátó gazdája és barátja volt, akit Segesvári tanúsága szerint (Erdélyi Tört. Emlékek. IV. 190.) az ő ajánlatára hívtak meg a másodpapi állásra. Danzigi születésű, 1603-ban a Iuklavicei iskola igazgatója volt. 1616-tól püspök, 1622-től főpap haláláig, 1632-ig. Segesvári így ír róla: 1632 „18 aug. éjjel hóra 1-ma halt meg amaz jámbor, bölcs és istenfélő Valentinus Radecius, az kolozsvári főplebánus és püspök, az szász nation, német nemzet, az kinek az deák szó mint az méz, úgy folyt ki az szájából; noha penig nem egyeztenek religióban való dolgokban, de mégis kedves volt az fejedelemnél az ő bölcsességiért és deákul való ékesen szólásáért; prédikállott penig az kolozsváriaknak 27 esztendeig; felette víg és maga szerettető ember vala: szép szál ember, piros, nagyszemű, kemény tekintetű, nehezen járó testes ember. 22 aug. temetteték el az nagytemplomban, sok szép oratiokat mondván vasárnap prédikáció után“. Uzoni és Székely Sándor azt jegyzik fel róla, hogy alatta az unitárizmus nagyot sülyedett, mert nem tudott magyarul, az eklézsiákat nem látogatta. Alatta tértek át a háromszéki eklézsiák a ref. vallásra. A kolozsvári szász és magyar unitárius eklézsiák között kellemetlen viszály támadt Ravius Mátyás szász pap nagyravágyása miatt, minek kellemetlen következményeit a dézsi Complanatio alig tudta lecsendesíteni. Ezért hozta az 1632 szept. 2. zsinat azt a határozatot, hogy püspököt többé mást, mint magyar nemzetből valót ne választhassanak. Igazgató volt 1605 júliusától nem tudni bizonyosan, meddig, mert Bocskai temetésén már Szemeriai Joó Márton az igazgató. Művei: Gesangbüchlein, Kolozsvár, 1620. Az egyházi
