Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)

VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés

27

A noviciusságból való felszabadulás előtt nem ölthette fel a deáki formaruhát. Erre nézve elmondok egy esetet. 1793 ápr.-ában (Fase. VII. 222.) nehányan kérték a noviciusságból való felszabadításukat, mielőtt a metafizikából a vizsgálatot letették volna. Az engedélyt nem kapták meg. Vakmerőén levetették a chlamist anélkül, hogy ügyüket a rektor, vagy konz. elé vitték volna s átléptek az u. n. libertusok osztályába. Mivel az iskola törvényeit megvetve önhatalmúlag a noviciusok státusából a veteránusokéba léptek át s a rektor intelmeire sem tértek józan eszükhöz, hanem fumigálták, arra ítélték őket, hogy a tógás társaságot kidolgozott beszéddel kérjék meg s felöltvén a noviciusok ruháját, zárassanak tömlöcbe s nehány órai ott ülés után a tógás tanuló ifjúság kebeléből mint pestis szégyenletesen zárassanak ki.

Az 1840. évi törvények szerint a felosztályú diákok közé belép az, aki az alsóbb tudományokból a vizsgálatokat letette s a vallás elveiből megpróbáltatása után a törvények megtartására neve aláírásával és hüte letétele mellett magát kötelezi. Tehát e törvény csak a frekventálás lényegét, a konfesszió felmondását tartotta meg. Az 1845. évi törvények csak nevük ünnepélyes beírását írják elő, mellyel magukat a törvények megtartására kötelezik. A következő törvények már ezt sem ismerik, holott a valóságban megvolt. 1884. év őszén, mint VI. g. o. tanuló (= novitius), magam is felmondtam egy konfessziót s felesküdtem az iskolai törvények pontos megtartására. Ezt az esküt valamikor az tette szükségessé, hogy a novicius akkor a diákok sorába lépett s bizonyos egyházi és iskolai hivatalos teendőket is végzett. Idő múltával azonban a hivatalos teendők alól fölmentettek s minthogy a törvényt eskü nélkül is köteles megtartani minden tanuló, aki az iskola kötelékébe lépett, az eskü letétele feleslegessé vált. A VI. g oszt. tanuló felmentetett tehát az eskü letétele alól. De nevöket az emlékkönyvbe egész az évszázad végéig be kellett írniok.

Álljon itt végül Albert János volt tordai pap és tanár előadása nyomán a frekventálás kedves őszinteséggel való leírása.2

Nevezetes esemény volt a tanuló életében a diákká levés. Ez Kolozsvárt a retorika osztály végzése után. Keresztúrt pedig két évvel előbb, a poetica osztályba lépéskor történt. Nevezetes volt, mert a tanuló kikerült a pálca, a pof, féllábra állítás, hajráncigálás s más ily kellemetlen míveletek alól. Mint más intézetekben, itt is sok „mechanikai“ kényszerezközt alkalmaz-8 Régi dolgok. Hogy lettem én 1835-ben Székelykereszlúron egyenruhás — tógátus — deák? Kér. Magvető, 1902.