Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VII. rész: Internátus
269 becsmérlő szavakkal illették azt, aki főzött, vagy becsmérlő nevet adott az ételnek, minő : semper kása, aliquando káposzta, 25 dr. büntetése. 1706-ban a kuruc megszállás alatt nagy volt az élelemhiány és ínség. Dimén igazgató (Fase. IV. 21.) a város összes koldusait és szegényeit kenyérrel, étellel látta el. A diákoknak minden nap reggelit adott s felvételük sorrendjében személyválogatás nélkül, mindenkit étellel látott el. Diménről ezt ismételten több alkalommal olvassuk. A diákok négy asztalhoz voltak beosztva, de nem egyenlő számmal. 1676 március _9-én (Fase. II. 322.) a diákok panaszolják, hogy az első asztalnál csak 4 diák van, a másodiknál b, a harmadiknál 6, a többi, ha 20 van is, az utolsónál. Máskép kívánják rendeztetni. Kérdést intéznek a régebben volt szeniorokhoz, akik azt felelték, hogy az ők idejükben is a diákok mindig így voltak beosztva, hogy az utolsó asztalhoz beosztatott 13, az elsőnél volt 5, a másodiknál 6, a harmadiknál 7. Ha pedig megesett, hogy a harmadik asztal diáksága nagyobb volt az utolsóénál, akkor az előbbiektől elvettek s az utolsóét kipótolták. Ugyanekkor meghatározták a pecunia mensalist s az utolsó asztalnak honoráriumul adnak 12 drt, a harmadiknak 24-et, a másodiknak 26-ot, az elsőnek 48-at. 1700 ápr. 17-én (Fasc. 111. 68.) a főnök feljegyzi: a diák urakat, akik ez időben 80-an voltak, habár a böjti napokban nem volt főzés, beosztottam asztalokra úgy, ahogy a praebendák idején szokott lenni eddig, nehogy a negyedik asztal száma túlságosan nagy legyen: az első asztalnál a kántorral és szeniorral legyen 10, a másodiknál 12, a harmadiknál 25, a többi (33) az utolsónál. 1702 november 25-én (Fasc. III. 106.) a cétus meghatározza, hogy a negyedik asztal hospesei kötelesek szolgálni a noviciusokkal közdolgokban, sőt születésnapi kantációkon a gyertyát tartani. 1737 február 23-án (Fasc. IV. 565.) az „ú. n. mensák“-nak új beosztása történik. Amint a főnök kifejezi magát, az első asztalt zárja egy diák (megnevezi), a másodikat, harmadikat szintén, „reliqui in quarta mensa ad publica coetus onera poitanda mansuri“. 1779 nov. 20-án (Fasc. VI. 194.) a publicum határozza: mendicanssal biró praeceptor ezután ne vegyen magához asztaltársul secundanust, neutralistát, vagy classistát, hanem csak szegényebb tógást; ha ilyen nincs, csak akkor vehet nem tógást; ha a mendicanssal biró praeceptor máskép cselekszik, a mendicans elvétetik tőle s másnak adatik. Az asztalokhoz való beosztás alapja tehát — úgy látszik — az idősebbség volt. Az első asztalnál volt a főnök, kántor, mint az internátus első emberei s azután következnek rang
