Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VII. rész: Internátus
263 hogy a mendicansok az általuk szerzett pénz harmadát kapják, a többi a közkasszába megy (Fase. III. 2.). 1702 febr. 25-én (Fase. III. 94.) megváltoztatják a legátus részesedésére vonatkozó 1640. évi határozatot s kimondják, hogy akit az igazgató, vagy szenior küld ki legációba, amit kap, mind az övé. Amit azalatt a közkassza kap, abból is részesül. De, aki önként s nem az igazgató, vagy szenior kiküldetése alapján megy, az nem részesül az ezidő alatt szerzett közös pénzből. 1758 ápr. 10-én tartott generális divízión kimondták, hogy a kántorok a húsvéti és pünkösti concionatori és az abrudbányai pénzből nem részesülnek. (Fase. V. 176.) Érdemes a főnök elmélkedését ide jegyezni: a szeniorok engedékenységéből a kántorok már régóta részesülnek e pénzből, minek nincs helyes oka; s kezdettől fogva, „miután a kántorok kimentek a cétusból“, nem is gyakorolták. Most elrendeli a rektor és Pálfi B. professzor: ez egyszer még részesüljenek, de ezután ne s elégedjenek meg rendes fizetésükkel. Amit a kolozsvári eklézsia ad (astatio, cantatio natalis, jejunium), abból kapjanak annyit, mint a „magán“ (— nem hivataloskodó) diákok, habár szorosan véve ezt sem követelhetik, mert nem tagjai a cétusnak. Erre a végzésre a főnök azt jegyzi meg, „hogy a diákság köszönettel fogadta, habár haszna igen csekély belőle. De mégis nagyjelentőségű, mert ami kezd nem a tied lenni, azt elveszted Ha jól értem, a főnöknek ez az elmélkedése aggodalmat jelent. Elfogadja ugyan engedelmesen az igazgató intézkedését s be is jegyzi, de fél, hogy az abrudbányai adományok felett ezután nem a cétus fog rendelkezni. 1729 ápr. 20-án (Fase. IV. 412.) meghatározzák a bornak, vagy árából szerzett pénznek elosztási arányát. Aki abban az évben lesz a cétus tagja, melyben a jövedelem származik, az misericordians, aki az azelőttiben, az medians, aki a két évvel azelőttiben, az integrans. Ami azt jelenti, hogy az első negyed, a második fél, a harmadik egész részt kap. Eddig az volt a szokás, hogy a borból először negyed, másod ízben fél, harmad ízben egész részt kaptak. De megtörtént, hogy évekig nem volt termés és jövedelem s így, aki azelőtt nem részesült, 3—4 évig is negyed részt kapott, mások meg 2—3 évig egészet s csaknem az egész jövedelmet ők kapták. A főnök megjegyzi, hogy ez a felosztás csak neki s az exactornak kedvezett, de nem volt igazságos s ezért változtatták meg. 1757 novemberében (Fase. V. 165.) — figyeljük meg, itt a Szent-Ábrahámi bölcs és előrelátó gondossága nyilvánul — a bor jövedelméből félretesznek a szöllőmívelésre szükséges dolgok, karók, szöllővesszők, a csősz fizetése, hordók, szüreti kiadások stb, beszerzésére 3 mfrtot s a cantatio natalis, nobilium,
