Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VII. rész: Internátus
258 mellett 20 diák Tholdalagi Andrásnak megy aratni Faragóba, de kikötik, hogy az általános és heti divízióból éppen úgy részesülnek, mintha itthon volnának. Aug. 4-én mennek s 25-én jőnek vissza. Ugyancsak Tholdalagi Iklódra is vitt egy csoport diákot aratásra, ahonnan gabonával megrakott szekerekkel tértek haza. (Benczédi: A kolozsvári unitárius kollégium vázlatos története. Kolozsvár, 1901. 47. 1.) Aratásról lévén szó, említsük meg, hogy kezdettől fogva az volt a szokás, hogy az igazgatónak aratás idején minden diák személyválogatás nélkül egy napi személyes munkával tartozott. De idők folyamán az a nehézség állott elé, hogy a diákok hazamentek nyári vakációra, csupán az ú. n. nyári diákok (studiosi feriales v. aestivales) maradtak ott s nem volt elég munkás az igazgató búzájának learatására. 1699 júliusában (Fase. III. 53) panaszolja a főnök, hogy a régen mindig előzékenyen figyelembe vett és gyakorolt szokást most elhanyagolják s épen azok mulasztják el e kötelességet, akiknek az igazgató ad engedélyt a hazamenetelre. Mind hazamennek s az iskolában alig marad egykettő, akik az illemet tudnák s a munkát elvégeznék. Ezéri a cétus határozza, hogy a piacról fogadott munkások bérét az eltávozottak fizessék. Ezen a renden Szent-Ábrahámi rektor 1732 julius 18-án azt az igazán rávalló módosítást teszi, hogy az így befizetett pénzt azok részére rendeli félretenni, akik súlyos betegek, vagy nagy szükséget szenvednek. (Fase. IV. 439.). 1749 julius 28-án (Fase. V. 5.) aratni voltak az igazgatónak egy nap, de nem végezték el teljesen és ezért másnap felszólítás nélkül önként megint kimentek, hogy elvégezzék, amire azonban a törvény szerint nem voltak kötelezve. Két diák azonban elmaradt s ezért a diákok mind a két kaput bezáratták, hogy míg ők távol vannak, senki ne járhasson se ki, se be. A két diák panaszt adott be az igazgatóhoz, melyben kérdik, hogy kinek a rendeletére zárták be őket, hiszen még enni sem tudnak. Igazuk volt, másodnap nem voltak kötelesek aratni menni. De vétettek a diáki társaság szolidaritása ellen. Nincs feljegyezve, hogy intéződött el a panasz. A diákoknak különben még más munkát is kellett végezniük. Ilyen volt a kollégium szöllőjének mívelése és a Kismező nevű játszókertjének gondozása, sáncokká/, kerítéssel ellátása. 1692 junius 30-án (Fase. II. 530.) Lónai Sámuel özvegye végrendeletileg egy szöllőt hagyott a Házsongárdban a cétusnak azzal a rendelkezéssel, hogy azt maguk a diákok míveltessék, hasznát ők vegyék s a szenior ügyeljen, hogy senki abból a cétust ki ne forgassa. Még megelőzőleg Solymosi Simó István 1685 március 9-én hagyományoz szintén a Házsongárdban egy szöllőt. Éhez 1762 jan. 12-én a szenior és a cétus
