Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VII. rész: Internátus
245 Kovács István „Emlékjegyzeteire“,3 melyben mindketten igaz és hű képet rajzolnak koruk iskolájának belső életéről, a tanulmányok rendjéről, a tanítás anyagéról és módszeréről. De főképen előbbinek egy alapos tanulmányára,4 melyben oktatásügyünk múltjának ez a mindeddig legalaposabb ismerője és széleslátókörű ismertetője nemcsak mint alaposan képzett szakember, hanem mint kartárs, mint maga is tanuló, emlékei alapján hű képet fest arról az iskoláról, melynek kiváló tanulója, később különösen szellemi tekintetben leghűségesebb patrónusa volt. Jakab Elek jellemzését így foglalja össze: A mai olvasó ezt a régi iskolát „el fogja Ítélni annak feltűnően primitiv és szegényes jellege, a tanítási módszer számos hiányai, a hosszadalmasság szempontjából s főleg az anyanyelv oly kevéssé méltatásáért. De ez akkor más népeknél is így volt, így volt a hazai más hitfelekezeteknél is. Ha hiba, a kor hibája. De egy tiszteletreméltó indok bírta rá valamennyit: a klasszicizmus iránti hódolat s a klasszikus míveltség elsajátítani akarása. E cél el volt érve“. „Nemes és ma is követésre méltó sajátsága volt a régi századok nevelésének és oktatásának : a vallásosság és erkölcsösség s amit az oktatási rendszer a szivekbe és kedélyekbe mintegy belecsepegtetett: a humanizmus, a magasztos erények és nagy jellemek iránti lelkesülés és ideálizmus“. A latinnal szemben való felfogás és álláspont Németországban a 18. század közepén innen lassanként megváltozott. Ez a változás pedig abban áll, hogy nem annyira türelmesek vele szemben, mint a 16. században. Mindenfelé sok panasz hangzik, hogy a nyelvek igen sok időt vesznek el. (Paulsen, Geschichte des gelehrten Unterrichts) Nálunk Besztercén és Szebenben a 18. század közepén az új iskolai rendszabályokat már németül írják. Ebből a szempontból kell olvasni a plágáról szóló fejezetet, mert történelmi szempontból helytálló Ítélet kialakítására kirárólag csak ez tesz képessé. A plága volt ugyanis a latin ellen vétőknek, a magyarul beszélőknek egyetemes orvosszere. Aki magyarul beszélt, annak átadták a plágát, amelyért különböző időben különböző módokon kellett bűnhődnie. A plága eredeti büntetése 1 nummus volt, de 1673 febr. 2-án a rektor rendeletére a cétus egyhangú hozzájárulásával eltörlik s memoriterrel helyettesítik. Ekkor írják elé 6 distichonnak, vagy 12 heroicanak elmondását, vagy ha valaki a prózát jobban szereti, Cicero vagy Ravisius munkáiból egy részt, melyet a cétus előtt a divízión kell elszavalni. Ekkor szabályozzák a plaga * * 3 Kér- Magvető, 1873, * Az unitáriusok nevelés-és tanrendszere. Néptanítók Lapja, 1884.17. évf.