Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VII. rész: Internátus
242 állva hallgat meg. A végrehajtás részleteit nem írja elő a törvény. A főnöknek szabad in facto delicti verekedés, megtámadás eseteiben az illetőt betömlöcözni. de úgy, hogy az igazgató híre nélkül ki nem engedheti. Aki consilium abeundival útasíttatik el, azt a rektor az igazgatói szék elé hívatja, ott ügye újabban megfontoltatik, tudtára adatik az ítélet. Mire minden iskolai tartozását kifizetvén — ha máskép nem, megzálogoltatása által — kikapja eddigi tanulásáról testimoniumát s azonnal eltávozik. Ez a törvény ismeri még, mint a büntetésnek egy nemét, a neutralistaságot, midőn azt mondja, hogy a diákokon és publikusokon kívül „lehet egy utolsó osztálya a kollégiumi ifjúságnak azokból, akiket a törvény a felső osztályból büntetésből leszállított és pálca alá vetett és ezek semlegeseknek (neutralisták) neveztetnek." A büntetésnek ezt a nemét az 1845. évi törvények már nem ismerik. Az 1839. évi törvények a múlttal szemben alig mutatnak valami haladást, legfeljebb annyiban, hogy a kicsapásnál az udvar közepén karóhoz kötés és megvesszőzés elmarad. De az 1846. évieket már egészen más szellem hatja át a fegyelmezés tekintetében. Az 1871. évi törvények szerint a büntetések három fokozatúak: 1. fokozat: megfeddés, birság 10 krtól 1 írtig, vagy 5 órai elzárás; II. fokozat: 1—2 frt birság, 5—24 órai elzárás, hivataltól, javadalamtól megfosztás; III. fokozat; erkölcsi kötelezvényadás, kiútasítás, kicsapás. Elzárással kenyér és víz mellett böjt is rendelhető el. Az 1880/81. évre szóló törvény szerint a büntetések rendszere ugyanez, de 5 órai elzárás helyett csak 1—3 órai van, 5-24 órai helyett csak 5—12 óra. Az 1885. évi szerint a III. fokú büntetések között „kiútasítás és kicsapás“ helyett „kizárás" van, még pedig csak iskolánkból, vagy az összes hazai tanintézetekből, ami már az 1883. évi országos közoktatási törvény következménye. Az eddigi törvényekben külön fejezet szólott a büntetésekről. Az 1896. évi törvényben nincs külön fejezet a büntetésekről, hanem a Fegyelmi ügyek fejezetében e büntetések vannak: megintés az illető tanár által, feddés az osztályfőnök által, nyilvános megdorgálás az osztály előtt, igazgató, igazgatóság elé idézés, kizárás az intézetből, a helybeli iskolákból és az ország összes középiskoláiból. A fejlődés iránya tehát az, hogy idők múltával elmaradnak a pénzbeli és a testi büntetések s a fegyelmezés a helyesebb lélektani és pedagógiai elvek következtében mindinkább erkölcsi hatásokra törekszik.
