Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
23 másik olt terül el a földön vérébe fagyva, ajtókat, ablakokat, kemencéket törnek össze, könyveket, edényeket dobálnak ki, sok arcátlan és szégyentelen dolgot mívelnek, nemcsak korcsmákban, hanem nyílt utcákon és fényes nappal is. S mindez az újonc költségén, aki végűi még egy felszabadító lakomát adott s azután lehetett csak student. A brémai főiskola 1675. évi törvényei büntetés terhe mellett tiltják, hogy a paedagogeumból a „nyilvános iskolába,, (— felső tagozat) lépők akár együtt, akár külön symposiumokat tartsanak s erre a célra a noviciusoktól pénzt hajtsanak be és őket és szülőiket így terheljék. A pennalizmus 1610—1660. között volt szokásban az egyetemeken s a 30 éves háború borzalmaiban és e kor vad szellemében találja magyarázatát. Ha most az új diák felvételi ceremóniáit ott és nálunk összehasonlítjuk, a mi szabályainkat istenes és szelíd nevelő eszköznek kell mondanunk minden furcsasága és idegensége mellett is. Az a cétus, mely végső fórumként döntött a felvétel, vagy a fel nem vétel fölött, féltékenyen őrködött jó hírneve fölött s önérzete nyilatkozott abban az ítéletben, melyet a jelentkezőre kimondott. A frekventálás azért volt különösen fontos, mert letöltése s illetőleg a jelen'kezőnek a diáki társaságba való felvétele előtt nem részesült semmiféle segélyben és jótéteményben. Ritkán, rendkívüli körülmények között, előfordult az is, hogy frekventálás nélkül vették fel a tógás társaságba pl. 1662 dec.-ében Barovius Sámuelt: contra observationem et consuetudinem nostram scholasticam simpliciter recipimus. (Fasc. II. 195.). A frekventálás külsőségein, a ruhaviselésre vonatkozó előírásokon idők folyamán többször változtattak. E változtatások lényege az, hogy a sokszor kényelmetlen, sőt egészségellenes formaságokon és előírásokon könnyítenek, vagy elhagyják azokat. 1689 aug. 27-én (Fase. I. B. 17.) a szász tanulókra nézve azt a könnyítést hozták, hogy a noviciusnak szabad kalappal járni, sőt, ha a szükség kívánja, az iskolából kimenni is; azonban a chlamyst az iskolában is, az iskolán kívül is viselniük kell. De ezért a szabadságért a hónap letelte után 1 frtot kell fizetniük, amelyet egyenlően osztottak fel szász és magyar cétus között. Ennek az intézkedésnek az volt az indító oka, hogy a frekventáció terhei miatt kevesen jöttek szász ifjak a kollégiumba és sokszor nem volt elég ifjú ember, hogy a templomban karban énekeljenek. Meg kell említenünk, hogy e reform idejében az igazgató: Jövedécsi András, szász nemzetiségű volt. A magyar tanulóknak azonban még több mint 150 esztendeig kellett a frekventálás terhei alatt „vezekelniük“, míg
