Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)

VII. rész: Internátus

1. A régi szobagazda köteles a károkat megigazittatni s a szobát hiány nélkül átadni.

2. A szobafőnökre vonatkozó törvényeket és szabályokat fel kell olvasni és kihirdetni.

3. A szobafőnökök, ha nem esküdtek is, helyük és hivataluk elvesztése mellett kötelesek a kihágásokat megszüntetni, a magyar beszédet eltiltani, a kihágásokat feljelenteni, különben kétszeres a büntetésük.

4. A kemencéket rendben kell tartani.

5. A folyósón a mosdóvizet kiönteni tilos; a tógások, szekundánusok először 102 drt fizetnek, másodszor kétannyit, harmadszor tömlöc a büntetés ; az alsóbb osztályosoknak először 15 pálca, másodszor 30, harmadszor karcer.

6. A padozatot vízzel leönteni — 6 dr.

7. Aki egy héten háromszor magyarul beszél, a havi és általános osztalékból nem kap, másodízben kétszeres a büntetése s egy hellyel a szobában degradáltatik.

8. Az ablakok alsó szárnyait kinyitni 1 frt büntetés mellett tilos.

9. A kiszabott büntetést a következő publikumig ki kell fizetni, különben megzálogoltatik s az csak kétszeres áron váltható vissza.

10. A kenyér árát és a fa díját a következő publikumig ki kell fizetni.

11. A kapuban állani 25 dr büntetés mellett tilos.

Hogy a kémények nem kellő takarításából minő bajok származhattak, arra nézve elmondok egy esetet.

1773 jan. 8-ról Homoródkarácsonfalvi Mihály Pál szenior (Fase. VI. 78.) egy kéménygyulást ír le, amely károkat és az iskolában nagy ribilliót okozott. Este, mikor a diákság már aludott, egy kémény kigyuladt s már magasan csapott fel belőle a láng. Nagy tumultus lett nemsokára az iskolában, aztán a városban. A nép s a katonaság a magyar-utcai kapuhoz rohan, dühösen rázza, döngeti, veri botokkal, fejszével, karddal, de a kapu nem nyílt ki. Az ökonómus ugyanis a kulcsokat valahová eltette, zavarában nem találta meg s ijedtében valahová elbújt s a kaput nem lehetett felnyitni. Akkor a tömeg a hátulsó kapuhoz rohant, amely engedett az ütéseknek s kinyílt. Berohannak dühösen a katonák, más vallású polgárok, az iskola ad arma-t kiált s rettenetes rombolást végeztek. Nagy Istvánt, a szeniort, megsebzik a fején, azután két tógással együtt véresen az őrségre viszik, menet közben összeverik őket, az éjszakát ott töltik. Másnap szabadulnak ki az elöljáróság közbelépésére a fogságból. A szenior, kivel az eset történt, elmulasztotta feljegyezni, könnyen érthető, hogy miért. Utódja azonban feljegyezte, mint mondja, azért, hogy tudja meg a jövő nemzedék, minő változó fordulatok között hányódott ez az iskola kezdettől fogva; részben pedig azért, hogy a hivatalosak merítsenek tanulságot belőle, hogy teendőiket ne hanyagolják el,