Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VII. rész: Internátus
219 erkölcsi megszületés korában távolról szeretettel figyelő és csak szükség esetén jóakarattal beleavatkozó vezetés mellett értékes intézmény lehet, amint 150 éves élete mutatja. De szeretetlenség, meg nem értés káros eredményeket szülhet. Az ifjúság igen korai, éretlen időszakában fegyelmezetlenségre vezet s korlátlan kihágásokra. Az esküdtszék őrködött a maga autonóm jogkörében a deáki társaság jó hírneve és becsülete felett. Van rá példa elég, hogy az esküdtszéktől kiszabott büntetést felebbezés esetén az „igazgatói szék“, vagy a konzisztórium enyhítette. Persze az ellenkezőre is — még több. A főnöktől, mint elnöktől, az esküdtszék tagjainak erkölcsi érzésétől és lelkiismeretétől függött minden. Az erkölcsi érzés fejlettsége pedig a diákság életkorától is. Mikor a diákság magasabb életkorban jutott a nyilvános leckék hallgatására, több volt a biztosíték, hogy az esküdtszék helyes elvek szerint működik. Minél fiatalabb, éretlenebb korú a deákság, annál nagyobb a veszély, hogy az esküdtszék nem töltheti be hivatását. Idők folyamán nem egyszer emelkedik ellene az a vád, hogy az esküdtszék nem annyira vádol és Ítélkezik, mint inkább védelmezi, takargatja a hibát és menti a delinkvenst, „miáltal az ifjúságnak mintegy a hibázásra és rendetlenségre kedvező alkalmat szolgáltat“, mondja 1843 novemberében az igazgatóság. Ezt az elfajzást a főkonzisztórium már 1820-ban észrevette, mikor Molnos rektor javaslatára tagjainak választását kivette az ifjúság kezéből s magának tartotta fenn. Ez intézkedésnek nem lehet más oka, csupán az, hogy az esküdtek nem voltak a rend és iskolai törvényeknek hű és megbízható őrei; olyan ügyekben kellett nem ritkán Ítélkezniük, melyek elkövetésében esetleg maguk is részesek voltak s olyan társaik felett, akikkel együtt veszedelmeztették az iskola erkölcsét és fegyelmét. Könnyen el lehet képzelni, hogy minő Ítéleteket hozhattak ilyen esetekben, ha kissé álmosabb és lazább volt a Ielkiismeretök. Az új idők hozta intézmények keretébe aztán már többé nem volt beilleszthető. A vezetőség saját tapasztalata csak erősítette az állami iskolalátogatók azon kívánságát, hogy az iskolai rendnek ezt a szervét törölni kell. Az 1883/84. évi értesítő (44-1.) örömmel állapítja meg, hogy az esküdtszékek száma még sohasem volt oly kevés, mint a lefolyt évben. Jele annak, hogy az iskolai magatartás tekintetében kedvezőbb idők következtek. A fegyelmezés átment a tanári karra. Az intézmény megszűnt. Az 1896. évi törvények már nem ismerik. Az esküdtszék legelső csiráját 1764 szept. 9-én találom (Fase. V. 309.). Ágh István rektor az anyanyelv elharapózott használata ellen egy 5 pontból álló szigorú rendeletet ad ki. A rendeletből úgy látszik, hogy a szobafőnökök nem üldözték
