Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
21 3. fejezet. Frekventálás (frequentatio), A klasszisok elvégzése és a deáki társaságba (societas togata) való felvétel között volt egy közbeeső állapot, az ú. n. noviciusság (novitiatus). A Tordáról jövő tanulóknak azonban előbb még közvizsgálatot kellett kiállaniok. Az 1698. évi Főkonzisztórium végzése kimondja, hogy ezután a tordai tanulók a kolozsvári nagyobb iskolába ne léphessenek be, míg generale exament ki nem állottak és mint a palaestrában gyakorolt katonák alkalmasoknak nem mutatják magokat és méltóknak nem ítéltetnek a rektortól és kurátoroktól és nem kapnak ajánlólevelet 'literae commandatoriae) a rektortól. (Főkonz. jkve 194.1.). A novicius már nem gyermek, már kiszabadult a vessző alól, már az autonóm deáki társaság fegyelmező hatásköre alá került. De még nem teljesjogú diák. Még nem öltheti fel a deáki társaság egyenruháját, még nem élvezi ez állapottal összekötött jogokat, különösen az iskolától járó segélyeket és javadalmakat. Hogy teljes jogú diák lehessen, át kell esnie a frekventáláson. Miből állott a frekventálás? Az új diáknak 6 hétig egyenruhában kellett járnia. Enélkül még az ajtón sem volt szabad kilépnie. Teljesen felöltözve folytonosan az asztal mellett ült és tanult, pontosan feküdt és kelt, minden nap kétszer fedetlen fővel a templomba ment, magaviseletében, járásában, beszédében kifogástalannak kellett lennie. A 6 hét elteltével az egész diákság és a tanárok, később az esküdtek előtt vizsgát tett a kátéból és görögből, melyre következett a bírálat és az anyakönyvbe sajátkezűleg beiratkozás. Szavazat döntötte el, hogy felszabadul-e, vagy ismétel. Ez azért volt fontos, mert felszabadulása előtt senki sem részesülhetett jótéteményben. A fecsegő természetűnél silentiummal súlyosbították az ismétlést, ami azt jelentette, hogy frekventálás alatt senkihez sem volt szabad szólnia. Ezután az új diák első éves egyenruhás = togatus lett s a következő évben a veteranusok közé lépett. A frekventáció első és igazi fogalmazásában lényegében vezeklés és magábaszállásra való alkalom volt, mellyel az egyházi szolgálatra való lelki előkészülésre és a világi hiúságokról való lemondásra akarták nevelni. De az iskolai életben fegyelmező eszközként büntetésül is használták, amelynek kiállása után kidolgozott latin beszéddel, vagy valamely latin szerző művéből kijelölt egyes részeknek hibátlanul való elmondásával kellett a cétustól bocsánatot kérni. A frekventáció lényegében német eredetű. A német akadémiákon és egyetemeken a diákká avatásnak különböző nevek
