Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
164 rának. „Mindenesetre pedig az oly szűk eszközű, csekély módú, de annál lelkesebb vezérletű kolozsvári unitárius kollégiumé marad a dicsőség, miszerint első volt, mely annyi szép erőt ébreszte és központosíta a literatura egyik legfontosabb és hatóbb ága ily szerencsés mívelésére s Magyarország nyelvcsinosító fokára emelkedvén, Erdélyt oly igen követésreméltó példával előzte meg“.8 Ez az elismerő és meleg fogadtatás, melyben Schedel a kötetet részesítette, buzdítólag hatott az ifjúságra s a felettesek figyelmét is rájuk fordította. Megnyerik ügyüknek Iszlai László felügyelő-gondnokot, aki gyűléseiken megjelenik, buzdítja őket s „valódi Maecenásuk“ lesz. Nemhiába mondta Schedel, hogy „Erdélyt oly igen követésreméltó példával előzték meg“. Székelykeresztúrt Péterfi Sándor főnök, a későbbi pap és termékeny egyházi író már 1837-ben megalapította az olvasótársaságot, mellyel „önsúlyú álmot akar az ifjúság szeméről elűzni“. Hálásan ismeri el, hogy Kriza biztatta az írásra s nála nélkül még gondolni sem mert volna arra, hogy íróvá legyen. Könyvtárt létesítenek, fordítják Gessner idilljeit s megszerzik Zólyomit, Abafit, Vörösmarthy, Bajza és Kölcsey munkáit. A kolozsvári diákok közül többeket (Jakab Elek, Kőváry, Berde, stb.) levelező tagokul nyernek meg.9 Sőt Siménfalván, Tordátfalván, Medeserén és Etéden is alakultak hasonló társaságok. A siménfalvi társaság céljai között olvassuk : „hazánk törvényeinek némű-némű ismerete*. Kérik a kolozsváriak támogatását s Ígérik, hogy „székölhoni újságokkal, regékkel, népdalokkal, eredeti széköl elmésségekkel fognak viszont kedveskedni“. Ámde a szépen terjedni kezdett mozgalom nemsokára megcsappan. A Remény második kötete már a Szentiváni Mihály cége alatt jelent meg. Brassai ugyanis a Vasárnapi Újságban ismertette a siménfalvi olvasókört, a gubernium figyelmessé lett rá, kérdést intéz a konzisztóriumhoz, amely hiába kel védelmére szabadelvű szellemben az önképzésre törekvő, haladni vágyó ifjúság törekvéseinek, rendeletileg megtiltja amazokat, a kollégiumi társaságnak pedig elrendeli, hogy más társaságokkal összeköttetésbe ne lépjen, könyveket ne adjon ki, gyűjteményéről évenként jelentést tegyen, nehogy tiltott könyvek kerüljenek az ifjúság kezébe. Ennek a rendeletnek egyelőre csak az lett az eredménye, hogy a Remény a következő években Szentiványi Mihály magánvállalatában jelent meg. A társaság 1839/40-ben Brassai rektortól külön ol8 Hajós János; A kolozsvári unit- kollégiumbeli olvasótársaság irodalmi mozgalmai 18J9-ben 8 Kriza János a cenzúra ítélőszéke előtt. Kér. Magvető, 1893. 9 Sándor János: Péterfi Sándor pap és egyházi író élete. Keresztény Magvető, 1888.
