Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
107 élményei alapján mérlegelhette és szemlélő tanúja s részben tettekkel tényezője volt annak az átalakulásnak, melyen az iskolaügy az Entwurf és az alkotmányos élet visszatérte után következett reformtörekvések alatt átment. Kovácsi szerint a régi iskola sok tekintetben hiányos volt, de a kor kivánatának megfelelt. A polgári és egyházi élet igényei szükségessé tették a latin nyelv tudását s az iskola ezt a főcélt el is érte. Igaz, kevés tudományt adott ezen kívül, de amit adott, azt jól elsajátíttatta. Az anyanyelv mívelése tekintetében ez a rendszer igen hiányos volt. Brassai reformjának legkiemelkedőbb jellemvonása az, hogy a latin helyett az anyanyelvet tette a tanítás nyelvévé s behozta az osztályrendszer helyett a szakrendszert. A magyar nyelvtan (de az irodalom még nem!) rendes tantárgy lett. Az alsóbb osztályokba, melyeknek eddig jóformán egyetlen tárgya a latin volt, bekerültek a mindennapi életre szükséges ismeretek: természetrajz, földrajz, számtan, mértan. Jelentékeny helyet kapott a német s némileg javult a helyzete a görögnek. A filozófiai tanfolyamból kiesett a „földírat“, s helyébe jött a statisztika. A természettan, számtan, mértan több időt kapott. Hiánya volt a reformnak az, hogy igen hamar, 17 éves korban, végeztette a főiskolát, hiányos volt a magyar nyelvtan tanítása és igen korai a II—III. évben, mikor a gyermek még nem eléggé fejlett nyelvtani fogalmak megértésére. Erre a hiányos nyelvtani előkészületre azután egyszerre két idegen nyelvet kellett megkezdeni. De a siker gyors és örvendetes volt úgy, hogy ennek láttára azok is megnyugodtak a változáson, akik kezdetben megbotránkoztak rajta. Ennek oka pedig az, hogy a rendszer józan pszichológiai és pedagógiai elvekre volt építve. Minő következményei voltak az új tanítási rendszernek? A kérdésre adandó válasz tünteti fel teljesen ennek jelentőségét. Legfontosabb következménye az anyanye'vnek a tanításnál jogaiba való visszahelyezése. Ez magával hozta a tanulmányokba való behatóbb elmélyedést, az ismeretek alaposabb megszerzésének lehetőségét. Később, 1857-ben az önkényuralom németesítő iskolapolitikája ellen a tanács jobbára a Brassai javaslatából szedett bizonyítékokkal érvel a német ellen az anyanyelv mellett. A latin egyedüli uralmának letüntével és a tanulmányi tervben elfoglalt centrális helyzetéből való kiheppentésével új helyzet állott elé. Azt mondhatnók, hogy az emberek tekintete egy régen elmúlt világból visszafordult a mai életbe s ennek sürgő-forgó friss áramlatában észrevette a ma és a holnap szükségleteit. A XIX. század argandi lámpája, melyet Brassai a múlttól nem nyűgözött elfogulatlan lélekkel magasan lobogtatott, rávilágított a reális ismeretek és tudnivalók nagy fontosságára, amelyek mostantól
