Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)

I. rész: Az óvári iskola

44 hogy a praktikájoktól megszűnjenek s azt se titkon, se nyíl­ván ne folytassák, mert a város semmi úton nem szenvedi, hanem különben úgy megzabolázzák, hogy mindeneknek pél­dául lesznek“. Ezek szerint az iskola 1603/4. és 1604/5. iskolai években nem működött. Bocskai Medgyesre országgyűlést hivott. Az ingerült pap­ság szenvedélyesen izgatott a jezsuiták ellen. Legei ősebben szólották ellenük a Torockó bányáiból előkerült Torockai Máté és Tasnádi Mihály, az újonnan választott ref. püspök. Támo­gatóik voltak a kolozsvári biró és követek. Most van az al­kalmas idő — mondották — mikor megszabadulhatunk az „átkos páterektől“. A jezsuiták ügyét Pater Argenta védelmezte, hogy ők nem bálványimádók, nem foglalkoznak politikával. Lehurrogták, mire abbahagyta védekezését De Bocskai nem engedett a közhangulat nyomásának, megvédelmezte őket. Egy félév múlva azonban bizonyos titkos machinációikról ér­tesülvén „articulus nélkül“ száműzte őket Erdélyből. Az egyház és iskola Bocskai alatt, kit a császár a vá­lasztó fejedelemhez írt levelében ariánusnak mond, de aki ennek ellenére épen nem szerette az unitáriusokat, szoron­­gattatásaiból, aléltságából kiszabadul. A Basta-korszak végén mindenütt rom és pusztulás. Az unitárius lakosságú Dézst Basta, Tordát a hajdúi felégették, elpusztították. Kolozsvárt a nyáj pásztorok nélkül. A püspök, papok, tanárok idegenben bujdostak. A vezetés nélkül maradt nép között a szombatos rajongás napról-napra hódított Torockai Máté Bocskaitól meg­kapván püspöki megerősítő diplomáját erős kezekkel kezd a romok eltakarításához és az építéshez. A szombatosokat kire­kesztette az egyházból. Bocskai 1606. dec. 29-én Kassán hirtelen meghalt. Holt­teste Kolozsvárra vitetvén a piaci nagytemplomban tartatott 1607. febr. 7-én a gyászszertartás, hol Samarjai Márton rektor búcsúztatta. Az eget sötét felhők borították. Szakadó záporban kísérte a város közönsége a Gyulafehérvárra induló halottas­kocsit, melynek kerekeit az elváláskor Györgyfalva határában könnyezve ölelte. 4. fejezet. A kollégium helyzete a 16. században. Az iskola belső életéről, tanulmányi rendjéről, a taná­rokról a 16. század folyamán nagyon keveset tudunk. Anya­könyveit, naplóit, ha voltak ilyenek, megsemmisítette az a tör-

Next

/
Thumbnails
Contents