Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)

I. rész: Az óvári iskola

37

A lengyel király, leghatalmasabb támogatójuk meghalván, a többi vallásúak elérkezettnek látták az időt a fellépésre.

Mikor 1588 okt.-ében az enyedi országgyűlésen a rendek panaszolnak ellenük, ezek azzal védekeznek, hogy minden vallást megtűrnek, még a zsidókat is, csak őket nem, a fejedelem nevelőit: ők azonban inkább elszenvedik a halált, semhogy a fejedelem és az ország üdvét a gonosz kezébe adják, A fejedelem feloszlatta az országgyűlést és dec. 8-ra Medgyesre tette át. A fejedelem előterjesztésében nem érintette ezt az ügyet, de a rendek azt kívánták, hogy mindenek előtt ezt vegyék elő s minthogy a békét és a lelkek nyugalmát zavarják, űzessenek ki. De ez a kívánság nem ment ellenmondás nélkül. Voltak, akik ügyüket pártolták. A medgyesi templom zajos veszekedések és viták tere lett. A jezsuiták is megjelentek. Szót kértek. Ők senkit sem bántottak, nem is maguktól jöttek be, hanem a fejedelem hívta. A rendek csendesen hallgattak. Mikor aztán eltávoztak, a vita megint hevesen elkezdődött s ez így tartott napokig. Dec. 13-án Zsigmond azt üzente, hogy nem tehet szülői ellenére, álljanak el kívánságuktól s tárgyaljanak egyebekről. Az országgyűlés 25 tagot választott, kik előadták a fejedelemnek, hogy a jezsuiták az ország előleges beleegyezése nélkül jöttek be, ami már magában törvénytelen. Tanították ugyan az ifjúságot, de ez nagyon hetyke, ők maguk szerteszét járnak, a Székelyföldön is terjesztik tanaikat, processziókkal bosszantják a népet, tanulóik fegyveresen járnak, Kolozsvárt az utcákon az embereket kigúnyolták, a darabontokat a városkapujánál szidalmazták.

Az országgyűlésen a mi részünkről két paptársával együtt Hunyadi Demeter volt jelen, kinek nagy része volt a kizárás kimondásában. „Nem veszitek észre, — így szólt a jezsuiták jelentése szerint — hogy amint az osztrákok ellen a bécsi seminariumot, a litvánok ellen a vilnait állította: úgy állította Erdély ellen a kolozsvárit, melyből a tanulók oly felfegyverzetten jönnek ki, hogy őt magát is fenyegették s a város kapuit őrző poroszlókat megtámadták. Ha ezek az országban hagyatnak, rövid idő alatt vége lesz Erdélynek. Amint nehány év előtt a római pápák nagy tömeg kincset hordottak el, ha a kath. hit megnövekszik, félnünk kell, nehogy visszakövetelik azon egyházi javakat, melyek minthogy már a nemesség közt ki vannak osztva, csak nagy kárral és bosszúsággal adathatnak vissza“. A kolozsváriak sérelme az volt, hogy ifjaik Demeter püspököt bántalmazták, kihivóan és bosszantás végett a koporsókat nagy pompával viszik végig a városon s hogy a pápa a szemináriumot az összes eretnekség ellen állította fel épen ide.

A fejedelmet annyira ostromolták, hogy választania kel-