Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
376 nek a cs. kir. vidéki hivatalhoz a pénz kiutalványozása végett. Apr. 13-án jelentik, hogy a hivatal a kimutatást nem tartja jónak, a taneszközökben esett károkról külön jegyzék adandó, hogy a tettesek után nyomozni lehessen. A tanács azt válaszolja, hogy a katonai és polgári kormányzóság múlt évi rendeletében reánk bízta a mesteremberekkel való alkudozást, az okmányok mutatják a munkák szükségét és valóságát. Kérik tehát a kiadott 295 írt 28 krt és még szükséges 88 frt 48 kr utalványozását ezüstben. Az ügy még az 1853 febr. 7. főtanácson is előfordul, hogy az iskola átalakítása sok költségbe került s még se lehetett még befejezni és kérni kellene a költséget. Elfogadják, minthogy a városi tanács már régebben meghatároztatta becsű útján az iskolaépületnek, mint szállásnak, évi bérét. Megkapták-e a költséget, nem tudom. 1851 febr. 9-én azonban a katonaság által elvitt csengettyű megkerült. A szabadságharc szerencsétlen kimenetele után szomorú sors szakadt a nemzetre. A következő évtized a néma tűrés és szenvedés korszaka. A nemzet legjobbjai eltűntek a közélet teréről. A halál csendje feküdt a magyar földre és lelkekre. Brassai, Dózsa Dávid, Gyulai, Jánosi, Kemény Zsigmond, Mentovich, Szász Károly, Szilágyi Ferenc és Sándor eltűntek Kolozsvárról. Ki erre, ki arra, amerre lehetett. Egyedül Kőváry maradt itt s dolgozott visszavonultan, fáradhatatlanul. Berde Áron 1852 okt. elején megindítja Erdélynek akkor egyetlen lapját, a Heti Lapot, mely a megszűnt Kolozsvári Lap helyére lépett. De csak gazdasági, ipari, kereskedelmi kérdésekkel foglalkozott. Egyéb tiltva volt. De már 1855 márciusában megszűnt. Berdét minden héten a rendőrségre idézték, vallatták, gyötörték egyes szavakért, mondatokért, vagy cikkekért. Belefáradt, megunta s beadta a kulcsot. Ez év tavaszán Erdélyben egyetlen magyar lap sem volt. A kolozsvári sajtó 1842-ben 20 önálló munkát adott ki. 1850—1856-ig az egész Erdély alig termelt 20 önálló művet, az iskolai könyveket, halotti beszédeket, stb. nem számítva. A színházban 1849 közepétől 1850 őszéig német társulat működött. 1850 szept. 24-én adták, „hosszabb száműzés után“, az első magyar darabot. A lelkek nyomottsága miatt a német társulatnak sem ment s azért felváltva magyar darabot is adtak.3 * Ürmössy Lajos: Tizenhét év Erdély történetéből. Temesvár, 1894.
