Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
365 mét, mely nemzeti életünk fölébredését, megújulását s különösen nyelvünk és irodalmunk s ezzel nemzeti mívelődésünk fejlesztését célozták“, mondja Buzogány. Magyar Auróra címen folyóiratot szándékoztak indítani, de Cserei Farkas és Sándorfi megelőzték s tervüket elejtették. Céljuk: a magyar nyelvnek eredeti tisztaságban fenntartása s elővitele. Kozma egy temetési beszédjében egy csomó új gondolatot pendít meg. Sürgeti a modern nyelvek tanítását. Németországban már székében ismeretes, nálunk még egészen új gondolat 1802-ben! A tanítás nyelve legyen a magyar, hogy mentői jobban haladhassanak a tudományokban. Létesíteni kellene a gyermekek hajlama szerint különböző szakiskolákat. Tanítani kellene a pedagógiát. Az iskolák elhelyezése nagy városokban nem helyes. Hitler Németországában egy forradalmi nevelési és tanítási rendnek ma vezető gondolata. A vidéken kisebb helységekben kellene elhelyezni, ahol a testi nevelésre több alkalom van s kevesebb az erkölcsi romlásra. És a felekezeti elfogultság helyett a munkás, türelmes, felebaráti szeretetet kellene hirdetni és tanítani. Mennyire megtermékenyítette lelkét Raimer, kinek a természeti vallásról írt elmélkedéseit fordítja. A francia és különösen a német felvilágosodás eszméi ütköznek ki minden sorából. Marosvásárhelyt, ahol gyakran találkoznak, akkor az Aranka György táblai elnöktől támasztott és ápolt irodalmi mozgalom magas hullámokat vert. Mindháromnak nemes szenvedélye az irodalom és színügy pártolása, melyet magyar darabokkal és fordításokkal akarnak ellátni. Mindhárman szenvedéllyel gyűjtik a magyar könyveket. Kozma nem is magáéinak tekinti könyveit, hanem mindenkiének, aki olvasni akar, szívesen adja oda mindenkinek s csak azt kéri, hogy hozzák vissza. Gedőnek, ki távol lakik Kolozsvártól, valósággal könyvbizományosa Bölöni Farkas Sándor, aki minden új könyvet megszerez számára. Kazinczy nagy melegséggel szól a széplelkű Gedőről, kinek irodalmi kérdésekben helyesebb az ítélete, mint íróink fele részének. A könyvszerzés és olvasás nemes szenvedélye egész életén kiséri s könyvtárát a kollégiumnak hagyta, mert abban nyerte — úgymond — „a literatura iránti elolthatatlan hajlamát s ennélfogva csekély tehetségéhez képest könyvszerzési buzgóságát“. Ott van a mi nagy Brassaink méltó apja, valósággal rabja és szenvedélyes olvasója az új könyveknek, melyeknek sorában ott látjuk fia értekezéseit és könyveit, Salzmann Rákkönyvecskéjét, melyről csendes gúnnyal mondja, hogy olvassák ugyan némelyek, de nem értik, Teschedik műveit, a Stádiumot, a Balitéleteket, a Konversations-lexikont és Bugáth és Schedel orvosi tárát, melyet aki olvas, annyi „mintha egy tudományos
