Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)

III. rész: A magyar-utcai iskola

359

badon garázdálkodhassék. Az országos főhivatali állásokat nem az országgyűlés töltötte be, hanem a kormány kinevezések utján. Az így kinevezett hivatalnokok iránt nem volt meg a bizalom. Kemény Zsigmond szerint az ország kormánya a hivatalnokok szobája lett. A megyék élére szintén kinevezett biztosok kerültek választott főispánok helyett. A gubernium nem ismerte a nemzetiségi kérdést; de annál önzőbben őrködött a nemzetségek, az arisztokraták és az uralkodó vallás jogai felett. Ilyen körülmények között a közügyek iránti érdeklődés és lelkesedés lassanként kihal a szívekből. Szellemi tespedés és álom üli meg a közélet mezejét.

Aztán pénzügyi és gazdasági okok még jobban halmozzák a bajokat. 1811-ben beüt a devalváció, a pénz elveszti értékének négyötöd részét. 1816—17-ben éhínség és az életnek evei járó tömeges pusztulása szakad az országra. 1821-ben a kormány rendeletet ad ki, mellyel megparancsolja a katonaszedést és az adó jelentékeny felemelését, burkolt formában és országgyűlés nélkül.

De a közélet folyamának törvényszerű rendje az, hogy minél nagyobb az elnyomás, annál erősebb és lángolóbb a lelkek visszahatása. A kimondott szó és gondolat elindul pályáján, melynek nincsenek korlátjai, sorompói s hiába állít bármely hatalom cenzúrát elébe. A testvér magyar haza szellemi áramlatai áthatolnak ide is. Az 1791. évi országgyűlés — ha nem végez is sokat, — de a közélet különböző területein jelentkező ügyek megtárgyalására, előkészítésére bizottságokat küldött ki. A „19. század uralkodó eszméi“ megtermékenyítik a lelkeket. Aranka nyelvmívelő társaság létesítésének gondolatától nyugtalan. Döbrentei megindítja az Erdélyi Múzeumot. A nemzeti gondolat lelkes terjesztésétől hangos a levegő. 1817-ben Németországban a reformáció háromszázados emlékezetét ünnepelik. A német ifjúság az abszolutisztikus kormányzást dicsőítő történelmi művet, egy tiszti kabátot, egy káplári pálcát és egy katonai copfot eléget. „Az ifjú Németország“ nagy szájjal hirdeti a maga forradalmi, felforgató, szabados és féktelenkedő elveit. A német egyetemeken egy Niebuhr, egy Schleiermacher meggyőző ékesszólással hirdetik a szellem hajnalodó életét. Az 1815. évi szentszövetség aláírásán még meg sem száradt a tinta, Ferenc már méltatlankodva állapítja meg, hogy „az egész világ megbolondult“ (totus mundus stultizat).

Nem felesleges és nem mellőzhető a közállapotoknak és a közszellemnek ez a rajza. Mert amilyen a társadalom közszelleme, olyan az iskola is. Az iskola szervezete, belső élete tűkre azoknak az eszmei áramlatoknak, melyek e kort mozgatják, Azok a vezető egyéniségek, akik a kollégium és az egy-