Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
338 1790-ben megint rendelet jött a külső és városi hivatalokra való felvétel tárgyában. Megint megmozdulnak, minden hivatalra jelölnek s arra az esetre, ha híveink nem jutnak be kellő számban, a guberniumhoz követekül küldik Sikó Istvánt és Pákei Jánost. A tisztújításra Báró Kemény Simont küldötték királyi biztosnak. A közgyűlésen ellenünk minden erőszak, gyülölség és ellenkezés elkövettetett. De végre Bariba Mózest mégis megválasztották szenátornak. Ferenc uralkodása ránk nézve kedvező jelek között indul. Páll Sámuel szenátor halála folytán megürült hely betöltése körül versengés támad. 1792 dec. 1. udvari kancelláriai rendelet (Jakab E.: Kolozsvár története. II. 668.), hivatkozva az 1791. évi országgyűlés vallásügyi végzéseire, rendeli, hogy a vallások egyenlősége, a Lipót diplomája értelmében, ezután is megtartassák s a bevett vallásokra a megürült hivatalok betöltésénél egyenlő figyelemmel legyenek. 1793 jun. 12-én (U. o. 669.) jött egy másik rendelet aziránt, hogy a kolozsvári főbírói kandidálásnál az unitáriusokra is legyenek egyenlő tekintettel s az udvari kancelláriának is meghagyja, hogy a kormányszéki titkári és fogalmazói állások betöltésénél szintén, minthogy uralkodása kezdetén szilárdan és rendíthetetlenül elhatározta, hogy mindenkivel szemben a törvény szerint jár el s ez elhatározásától soha eltérni nem fog. E reményt keltő kezdet után a templom emlékiratába boldogan írták be, hogy sok méltatlan mellőzés után most már Kolozsvárt is megnyíltak az unitáriusok számára nemcsak az alsóbb, hanem a felsőbb hivatalok is. De örömük nem sokáig tartott. 1798-ban a főkonzisztórium azt kéri a gubemiumtól, hogy részünkről is alkalmazzanak az udvari kancellária és a főigazgató tanács mellé egyéneket, akik vallásunkat illető dolgokban felvilágosítást adhatnak. Erre a kérésre csak két év múlva (1800 ápr. 6-án 14. jk. p.) kapnak feleletet, de nincs köszönet benne: „oly opinióval lévén a gubernium által a felséges udvar eleibe terjesztve, hogy mivel a hivatalokra aló kandidációk mindenkor a törvényesen bevett vallásokra való reflexiókkal esnek, a konzisztórium ne elegyítené magát oly dolgokba, melyek nem az ő tárgyai, hanem egyedül csak a királyi resolutiotól függenek“. íme egy eset a sok közül annak bizonyítására, hogy a felség jó szándékait az elfogult, katholikus szellemű gubernium mint gáncsolja el. Az 1818 évi téli Főtanács (24. jk. p.) az erdélyi kir. udvari kancellária ama közlését tárgyalja, hogy az unitáriusoknak hivatalokra való felvevése maguktól az unitáriusoktól függ, t. i. ha azokra tökéletesen elkészülnek s magukat mások felett megkülönböztetik. Tehát trónralépte után
