Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
333 kas referenstől, aki a római katholikusok feleletével együtt jun. 28-án beadta. Abban az utasításban, melyet az Eötvöstől az 1848. évi 20. t. c. végrehajtása tárgyában 1848 szept. 1-re összehívott értekezletre kiküldött bizottságnak adott az E. K. Tanács, utolsó pontként jelenti, hogy az elvett épületek, javak és jövedelem visszaadása érdekében, mely ügy egyik országos bizottágtól a másikig hányódik, előterjesztést fog tenni abban a reményben, hogy az alkotmányos kormány végre valahára elintézi ezt az ügyet. Több mozzanat ez ügyben nem történt. Az egyház által beadott akták visszakerültek. A sérelem orvoslását a következő érvek alapján kérték: 1. A hazai törvények, a Lipót diplomájának harmadik pontja, az 1693. évi egyezkedés története. 2. Az 1791. 55. t. cikk, mely az elvett birtokokra nézve a statusquot fenntartotta, de kárpótlást ígért s intézése útjául a rendszeres bizottmányt jelölte ki. 3. A tulajdon szentségének elve és a hazai törvények abból folyó azon rendeltetése, hogy peres utón kívül a birtokost háborgatni nem lehet. 4. Azon körülmény, hogy az eklézsia által 160 év alatt szerzett és tisztán unitárius célra kapott birtokok és vagyonok is vétettek el. 5. Fontos érv volt az is, hogy habár a bizottság munkálatába az van beírva, hogy cesserint et sponte assignaverint s hogy habár Veíerani tábornokhoz intézett levelükben is előfordul az önként lemondás, ennek nincs joghatálya, mert fegyveres katonákkal szemben és erőszak hatalma alatt állottak s ily viszonyok közt kelt nyilatkozat jogilag érvényesnek nem tekinthető, mert hiányzik a nyilatkozatra a szabad akarat és cselekvési képesség. 6. Kiemelték azt is, hogy József császár kifizettette ugyan az 5000 irtot, de ezzel nem elégíttettek ki minden követelményeikre nézve, mert azt csak a templomért és óvári iskoláért ígérték. 7. Hangsúlyozták, hogy József császár egyéb követelésekkel elutasította ugyan, de nem koronás főtől származván nem bírhat érvénnyel s nem prejudikálhat az 1791. 55. és 64. t. c. rendelkezéseinek, irányának, célzatának, annak t. i., hogy az 1791. évi országgyűlés maga is elintézendőnek jelölte ki e sérelmi ügyet s ezután félszázadon keresztül minden országgyűlés nyilvántartotta s elintézendőnek tekintette. 8. Azzal is érveltek, hogy a nagytemplomot nem közvetlenül az unitáriusok foglalták el; oltárát, készleteit Petrovics
