Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
325 származó gyermekek szülőiket nem szerint követik, a reverzálisok érvénytelenek. Az 58. t.-c. szerint a négy bevett vallás papjai híveiket mindenütt felkereshetik s nyújthatják az egyház vigasztalását. Végűi az 59. t.-c. a ref., luth. és unitárius egyházaknak házasságoknál a harmadik és negyedik rokonsági ízekre a felmentés jogát megadja egyszersmindenkorra, a kath. egyházakban marad az eddigi szokás. Ezzel egyházi téren a régi törvények és jogegyenlőség egy csapással helyreállíttatott. Az országgyűlés a jövőről, a le nem tárgyalt ügyek további intézéséről úgy gondoskodott, hogy hét ú. n. rendszeres bizottságot választott. Ezek között az „egyházi biztosság“ teendője: a felekezetek között felmerülő viszályok, amennyiben templomok, iskolák, tizedek stb. elvételére vonatkoznak, melyek a Lipót diplomája kiadása óta történtek. Ez elé utaltatott az unitárius egyház kérelme az elvett javak visszaadásáért. A litteraria deputatio teendője : készítsen tantervet mindkét nemű ifjúság iskolái részére s tanácskozzék oly eszközökről, hogy lehetne a szabad művészeteket emelni, a magyar nyelvet mívelni és tudós társaságot alkotni. Ezen az országgyűlésen az unitáriusok ügye három ízben került szóba. Mindjárt a dec. 21. első ülésen felolvasták az unitárius vallásbeliek „főgondviselőinek“ P. Horváth Ferenc és Torockay Mihálynak a kérését, hogy az egyik ítélőmesteri állást unitáriussal töltsék be, mert törvény szerint őket illeti. A kérésre a választ akkorra halasztották, mikor az elnök be fog iktattatni. Újabb felszólalásra végeztetett, hogy noha kérésük törvényes, mivel az itélőmesteri székek már betöltettek, ezúttal kérésüknek nem tehetnek eleget, de üresedés esetén azon lesznek, hogy az unitáriusok közül alkalmas személyek felvétessenek. Szentpáli Elek meg a ref., luth. és unitárius vallások részéről azt kifogásolja, hogy az egyesített görög püspöknek szék adatott az országgyűlésben s megbízóinak se superintendense, sem kollégiumai királyi levéllel meg nem hivattak. Fontosabb azonban az „unitárius atyafiak“ ama kérése, melyet az 58. ülésre adtak be s melyben 15 pontba foglalt okok alapján azt kérik, hogy minden fő, polgári és kamarai, vármegyei, széki, városi hivatalokra a Lipót diplomájában meghatározott számmal bocsáttassanak oly módon, hogy ha az unitáriusokat illető helyeken üresedés esik, azokra csak unitáriusok választassanak. Az Alvinczi-féle resolutio azon tétele, hogy ha „alkalmas személyek az unitáriusok közül nem volnának“, nem hozható fel, mert az nem diploma, hanem csak válasz, melynek törvény- és diplomaereje nem lehet. Aztán hivatalokra alkalmas vagy alkalmatlan voltukról soha meg nem próbáltattak.
