Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
308 a tanulók közül választanak ki olyant, aki az alsóbb osztályokban tanít és arra alkalmas, de fizetése nincs“. Ezek után a feleletek után a püspök elmondja még, hogy iskolánk a köz szolgálatára mindig hasznos férfiakat nevelt s e feladatot még jobban teljesíthetné, ha elégséges és állandó alapjaink lennének, melyekből a tanárokat kellően fizetni s a többnyire szegény tanulóinkat segélyezni tudnák. Ez esetben jobban meg lehetne választani a tanárokat s kötelességeik teljesítésére jobban rászorítani. „A királyi kegyelem és kegyesség mindezeknek módját találhatja s hatalma teljességéből eszközölheti, hogy mind a tanárok, mind a tanítványok igyekezőbbekké legyenek“. A királyi kegyelemnek azonban kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy „ariánus“ tanárok és tanulók segélyezésére gondoljon. Mária Terézia 1751 aug. 19. rendeletével megtiltotta kath. gyermekeknek más felekezeti iskolákba való küldését és felvételét. Ezt a rendeletet 1764 augusztusában, 1769-ben és 1777 julius 29-én megismétli, minthogy minden tilalom ellenére is megtörtént, hogy kath. gyermekeket prot. iskolákba küldtek s felvettek. 1764-ben felállítja a székely határőr-ezredet. Nagyon sok kellemetlenség származott ebből a püspökre, igazgatóra és a tanulókra is, akik székelyföldről jöttek. Soknak a tanulását megakadályozta. Akik pedig tanultak, azokat kiforgatta vagyonából, amit a katonaságnak kellett átadni. A katonai albumba beírt székely tanulóknak, ha a papi pályára akartak menni, az igazgatótól kapott bizonyítványt be kellett mutatniok a katonai hatóságnak, amely engedélyt adott arra, hogy egyházi pályára menjenek. De az egyházi felsőség csak akkor rendelheti ki az ilyent egyházi szolgálatra, ha reversalist ad arról, hogy minden ingatlan vagyonáról maga és utódai nevében a második székely határőr-ezred számára örökre lemond s minden jogot átenged testvéreinek és vérrokonainak, hogy ezek pénzen megváltsák s őt teljesen kielégítsék. A konzisztórium megpróbált enyhíteni e helyzeten úgy, hogy ha papok és mesterek, akár maguk, akár utódjaik, a katonai szolgálatra visszatérnek, javaikat és ingatlanaikat visszaválthassák. Sok baj volt az útlevéllel is. 1783 nov. 6-án (Fase. VI. 293.) Lázár tanár kihirdeti a „katonasághoz conscriptus székely tanulóknak“, hogy akiknek nincsen passusok az ezredtől, haladéktalanul menjenek haza megszerezni, mert nem bocsátja be őket addig előadására, mig útlevelüket nem mutatják be. Különben a katonai pályán unitáriusok boldogulása ép olyan nehéz volt, mint polgárin. Pálffy Mózes, a keresztúri iskola későbbi felügyelő-gondnoka. inkább elhagyja a katonaságot, hol nem tud
