Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
301 megszűnt. Sem zsinati, sem parciálisi gyűléseket nem lehetett tartani. 1782 jan. 19-én összegyűlt a főtanács, de minthogy nem volt engedélyük, az ügyek intézését Horváth F. főgondnokra és a repr. konzisztóriumra bizván, jan. 21-én eloszoltak (Fase. VI. 238.). Az évenként tartani szokott főtanács, mit az 1681. évi ádámosi zsinat rendelt el, elmaradt tehát s a köri gyűlések is, amiért a konzisztórium rendelete értelmében az ezeken intézni szokott tárgyakat ezután a quindenalis székeken tárgyalták. 1783-ban kérelmeznek zsinattartási engedélyért. Megkapják, de azzal a feltétellel, hogy esetről-esetre kérelmezni kell, a zsinatra királyi biztos küldetik ki s a jegyzőkönyveket a gubernium útján fel kell terjeszteni. Biztosokul Suki Lászlót és Szent-Iváni Zsigmondot küldik ki. Ettől kezdve a főkonzisztórium mindinkább átalakul egy olyan végrehajtó szervvé, melyet az uralkodó és kormány úgy tekint, mint egy alantas adminisztratív közeget, mely a kormány rendeletéit kihirdeti, végrehajtását elrendeli. A zsinat és főkonzisztórium jegyzőkönyvét felülvizsgálat végett fel kellett terjeszteni, ami azt jelenti, hogy a kormány nem elégedett meg a biztosok ellenőrzésével, hanem a jegyzőkönyvekbe is bele kívánt tekinteni. A császár a szegény adózó jobbágynépet akarta védelmezni, mikor minden pénzbeli segélygyüjtést eltiltott. így azt is, hogy vakációkon segélyt gyűjtsenek, supplikációba járjanak. A népnél a keresztelések, esketések, temetések alkalmával szokásos vendégeskedést korlátozta. Mindezen kellemetlen központosító és egységesítő rendelkezések és tilalmak mellett a rendelet nagy és részünkről hálás szívvel fogadott elveket tartalmazott. Óriási jelentőségét csak akkor tudjuk értékelni, ha a Károly-féle rendeletekkel összehasonlítjuk A 19. század szabadelvű törvényeivel szembeállítva csak „kegyelmi morzsa“, de a 18. században „szédítő haladás“, mondja Zsilinszky. József maga nagyon komolyan vette rendeletét, de hát szeme és keze nem ért el mindenüvé. Uralkodói programmjának egyetlen pontjához sem ragaszkodott olyan mély és igaz szeretettel, mint a vallásügyi reformokhoz. Ez látszik a római kath. egyház kebelében felvetett reformtörekvéseiből is. Felveti a szecularizáció gondolatát, beleavatkozik az istentisztelet rendjébe is, amiért Nagy Frigyes gúnyosan sekrestyésnek nevezte. Mindez a pápai udvarban nagy megütközést keltett. S ezért történt VI. Pius bécsi látogatása. A sérelmi rendelet utolsó pontját mindenütt úgy értelmezték hogy az apostasia-rendelet fel van függesztve s az áttérés kölcsönösen szabad. Ezért 1782 május 2. és 22-én pótlék gyanánt rendeli, hogy aki a r. katholikus vallásból kitérni szándékozik, köteles 4—6 heti vallásoktatásnak alávetni magát,
