Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
29 lett, hogy közösen és egyenlően osztozzanak, „hogy a két nemzet között a viszály forrása megszűnjék“. Itt azonban ki kell emelnünk, hogy a szenior feljegyzése szerint lutheránus szászokról van szó. Ez eset leírásánál a főnök utal a „nagyobb matricula“ (Fase. II.) 305., 319. és 333. lapjaira, ahol következőket olvassuk: 1674 ápr. 27-én Krajtzár András az üstök béréül bead 4 frt. 50 drt., 1675. nov. 9-én az üstök jövedelme 4 frt. 92 dr. Egyenlően osztották el a magyarok és a szászok között, egynek jutott 12 dr. 1676. okt. 2 -án generális divízió volt az asztationalis pénzből, az üstök jövedelméből és a mustból. Az asztacionalis pénz kivételével a többit közösen osztották el. Az integransok (egész jutalékot kapók) egyenként 72 drt. kaptak. Ugyanakkor Henter Pál sajtot adott a coetusnak, amit szintén egyenlőn osztottak el. 1711. jul. 1-én (Fase. IV. 106.) megint viszály keletkezik az adományozott búza elosztásánál. A főnök ugyanis nem ad a búzából a szászoknak a régi szokásokra hivatkozva. A rektor a viszályt így csendesíti le: bármi gyűjtés és hagyomány jut a coetusnak, nem kifejezetten a magyarnak, annyit kapjon belőle a szász unitárius, mint a magyar. A büntetésből befolyó pénz pedig, ha a coetust illeti, ugyanazon nemzetü diákoknak adandó. Gyerőfiné 1684 dec.-ében (Fase. II. 405) 100 véka búzát küldött, melyet elosztottak s „az igazgató kérésére* a szászoknak is adtak 1—1 vékát „ita tarnen, ne id in usum abeat“. 1689. febr.-jában (Fase. II. 453.) Tholdalagi János küld ugyanannyit úgy, hogy a szászokkal egyenlően osszák el. Ezt megtették „contra consuetudinem, hoc nulli usurpare licebit nisi ex dispositione conferentis“, mondja a főnök. 1688 máj. 1-én (Fase. II. 444.) Konc György neje küld pénzt, melyet elosztanak s a szászoknak is adnak „nem jog szerint, hanem könyörületességből“, mert az igazgató „sokat fáradott ez összeg megszerzésében s az ő kérésére adtunk 1 frt.-ot“. Ezekre a példákra hivatkozott a főnök, mire a rektor elrendeli, hogy amit ezután adnak vagy hagyományoznak a coetusnak, nem kifejezetten a magyaroknak, abból a szász unitáriusok épen úgy részesülnek, mint a magyarok (Fase. IV. 106—107.). Ha egy szász tanuló egy vagy két heti divízióját elveszti, az az összeg nem a magyarokat, hanem az azon heti közszolgálatot ellátó szászokat illeti; szóval a levont összeg, kivéve a rektort és szeniort illető részt, az azon nemzetbeli coetust illeti. Mindez azt mutatja, hogy a szász[és magyar unitárius diákok között nem volt valami nagyon szívélyes és barátságos a viszony. Ezt igazolják a következő esetek is. 1635. aug. 27-én (Fase. I. 132.) a szászok eltávoznak az
