Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)

III. rész: A magyar-utcai iskola

298 Bocsánatot kérnek, ha nem tudnak kellő formák között meg­jelenni, minthogy „eddig koronás felség előtt megjelenniük nem volt szabad“. Nyilvánvaló célzás arra, hogy Mária Terézia nem fogadta az országgyűlési deputáció unitárius tagját- Előadják a sérelmüket s írásba is foglalják. A régens azt mondja: azért nem alkalmaznak közületek hivatalnokokat, mert kevesen vagy­tok s nincsenek köztetek mágnások. Erre Siménfalvi, a kül­döttség egyik tagja: Mágnásaink ugyan nincsenek, de van igen sok olyan régi család, melyből főhivatalnokok kerültek ki. A régens így felel: az rég volt, most nincsenek hivatalok viselé­sére alkalmasok. Erre Pápai István közbeszól: nemcsak az or­szágos fő-, hanem a megyei fő-, és az alsóbb hivatalokra sem alkalmaztatunk, sőt nem is kandidálnak. Aztán vallási kérdé­sekre térnek át s végűi ezzel bocsátja el a küldöttséget: „ügye­teket a császárné elé viszem s amit értetek tehetek, nem fogom elmulasztani“. írásbeli folyamodványuk a következő pontokba foglalja kéréseiket: 1. Törvényeken, okleveleken és királyi hitleveleken nyugvó jogaink adassanak vissza, hogy a fejedelemnek és hazának magasabb és kisebb hivatalokban szolgálhassunk s ezzel be­bizonyíthassuk, hogy mi is hasznos és engedelmes polgárok vagyunk. 2. Védessünk meg a sanyargatásoktól, igazságtalan elnyo­matástól, károsítástól. 3. Az igazság kiderítésének és védelmének módjai ne akadályoztassanak; ha vádoltatunk, hallgassanak ki minket is. 4. Az istentiszteletet saját templomainkban ne tiltsák meg. A vallás szabad gyakorlata biztosíttassék, a templomlátogatók ne zavartassanak; a fegyveres erővel elfoglalt templomaink és papi lakások adassanak vissza; akik lelkiismeretük ellenére vallásváltoztatásra kényszeríttettek, azoknak engedtessék meg, hogy korábbi vallásukra, ha akarnak, visszatérhessek; mi is mindnyájan további elnyomásoktól védelmeztessünk meg, hogy hű alattvalókként nyugodtan élhessünk a fejedelem vé­delme alatt. 5. Ahol templomokat, imaházakat akár királyi parancsra, akár magánosok kezdezményezésére elvettek, szabadjon építeni újakat, ha nem kőből, legalább fából, ha nem közpénzből, legalább saját költségünkön s míg építhetünk, magánosok há­zában istentiszteletet tarthassunk. 6. Ha valaki minket vádol, templomainkat, jogainkat, papi lakásainkat elveszi, az ne hallgattassák ki előbb s rólunk, jo­gainkról ne határozzanak, míg minket is ki nem hallgatnak. S ha valamit rólunk határoznak, végrehajtás előtt velünk kö-

Next

/
Thumbnails
Contents