Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
294 hogy ott minden vallásúak egyenlően helyet találtak. A kormányszék nem jogi, hanem méltányossági okokból minden vallásúak felvételét ajánlotta. II. József 1783 jul. 16-án úgy döntött, hogy a nemkatholikusok is felveendők, de viszont r. katholikusok is a ref. kórházba. Hiába írt fel ez ellen a ref. eklézsia, nem lett eredménye. A kérdés ebben az állapotban maradt. Mikor Ágh István püspök a kegyes alapítványok ügyében 1773 végén jelentését megtette a kormányszékhez, ebben az aggmenházról azt jelenti, hogy eddig az unitáriusok a katholikusokkal és reformátusokkal egyenlő számban vétettek fel, „de újabban — amint a hír szól — a felség elrendelte, hogy akik most benn vannak, maradjanak ugyan továbbra is ott, de jövőre unitáriusok ne vétessenek fel, hanem helyök r. katholikusokkal töltessék be“.5 A zajtalan, csendes térítésnek egyik legsikeresebb eszköze lett a térítési alap (fundus convertitarum), melyet gróf Batthyány József r. kath. püspök alapított. Hogy mennyire sikeres eszköze lett ez a rekatholizálásnak, mutatja az, hogy mikor 1760-ban kalocsai érsekké nevezték ki, az őt megtartani akaró hívei azzal érveltek, hogy két évi püspöksége alatt a r. katholikus egyház nagyobb gyarapodást nyert, mint azelőtt 10 vagy több esztendő alatt“. Kolozsvárt született meg a térítés eszméje. Batthyány Kolozsvárt 20 áttért fiú és leány tartására alapítványt tett, melyet később 1768-ban áttett a magyarországi Teréz-árvaházhoz. Magánosak is többen tettek alapítványt. Ezt a kolozsvári példát a kormány kiterjesztette az egész országra. 1774 jul. 2-án a királyné évi 3000 irtot utalványozott. A királyi kincstárnál ez összeg kiosztására bizottság alakult, amely mind megállapította a segélyezés módozatait. A térítés évrőlévre nagyobb mérveket öltött úgy, hogy 1779-ben a segélyosztás új módozatait állapították meg. Vezető elv az volt: segélyben az újabban áttértek és családjaik részesüljenek és fótekintet legyen a szegény eladósodott családapákra. Kolozsvárt ez a térítési akció olyan erős visszahatást szült a többi felekezeteknél, hogy a kormányszéknek kellett közbelépni. A városi tanács 1774 dec. 3-án jelentést tesz a kormányszéknek s utasítást kér. Vannak a városban oly apostaták — mondja a jelentés — kik a római katholikus hitről felserdűlt korukban, vagy kis korukban tértek el s „józan észre térni sehogy sem akarnak“, most is a tömlöc szennyében ülnek. Miután a városháza, vagy a templom ajtaja előtt a piac közepén 25 pálcát kaptak, kérdi, hová küldje a férfi és hová a nő apostatákat ? Szabadon bocsássa-e őket, vagy ne ? A 6 6 Kér. Magvető, 1882. 78.
