Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
27 noviciusok felvétele és frekventációja és a praebendák felosztása is eltérő volt. A plagára vonatkozó szabályok szerint ők nem a magyar, hanem a német beszédért kapták a piagát s a magyar diákoknak velők szabad volt magyarul beszélni. (Fasc. II. 293.) 1692 jan. 23-án (Fase. I B. 17.) Kolozsi Márton senior, a későbbi lektor, feljegyzi az iskolát üdvözlők és a frekventációt megkezdőkről szóló cikkelyhez toldalékul: A frekventáció levett kalappal a szász tanulókra nézve 1689 aug. 27-én Jövedécsi rektor (szász eredetű) és plebánus és Dézsfalvi Tamás szenior alatt eltöröltetett s ehelyett megállapíttatott, hogy mivel a szászok, kik egyébként is kevesen vannak, amaz alkalmatlan frekventáció terhétől visszariasztva nem könnyen keresik fel iskolánkat (molestae illius frequentationis onere deterriti, non facile scholam nostram salutandi suscipiunt animum), amiért a szász eklézsia kórusában hiányzanak az énekesek, a depositionak szelidebb nemével éljünk az iskolábalépő szászokkal szemben; t. i. szabadjon a noviciusnak fedett fejjel járni és ha a szükség úgy hozza, az iskolából csak clamisba öltözve kimenni; így legyen az iskola falain belül és kivűl amely szabadságért a hónap letelte utón fizessen 1 friot, mely a magyar és szósz coetus között egyenlően osztassák; azután írassék be a diákok albumába. A szász és magyar diákok viszonyára jellemző fényt vet az a törvényszerű szabály is, ami nem nagyon fejlesztette a magyar és szász diákok közti barátságot és jó viszonyt, hogyha magyar diákot kellett tömlöcbe vetni, a szenior szász novicius segítségét vette igénybe; ha szászt, akkor magyar novic üst hívott. Most — t. i. 1676-ban, mikor a törvények összeiratott — „quia saxonibus novitiis destituimur“ megadatott a szeniornak az a jog, hogy mind magyar, mind szász diákok elfogásánál igénybe vegye nemcsak a novicius, hanem az öreg diákok segítségét is, ha a szükségy úgy kivánja. (Fase. I. B. 15.) A szászoknak ez a külön törvények alatt élése nem keltett megnyugvást. Már 1644 máj. 31-én (Fase. I. 238.) kimondja a coetus minthogy iskolánkat ugyanazon hatóságok igazgatják, méltányos, hogy mindkét nemzetbeli diákok ugyanazon törvények alatt éljenek; tehát a szászoknak a magyarokétól eltérő szokásaik eltöröltetnek és mindenekben a magyarok törvényes szokásaiban éljenek, különben súlyos büntetést kapnak, a coetusból kizáratnak és az iskolából elutasíttatnak. A legtöbb összeütközés és viszály az iskolai jövedelmek elosztásánál állott elé. A hagyományok és adományok ebből a szempontból háromfélék voltak. Voltak olyanok, melyek kifejezetten csak a magyar diákoknak adattak; aztán olyanok, melyek a magyar és szász diákoknak közösen szólották s
