Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
276 vár városában volt és mostan is levő unitárius kollégiumnak, melynek jó állapotban való léte az egész közönség megmaradására elmulhatatlanul szükséges, mindenféle javaiból úgyannyira kifordult, hogy ennek még csak elöljáróit is, rektorait, professzorait és felsőbb s alsóbb tanítóit közönségünk csaknem szüntelen való koldulással, kollektázással kényteleníttetett igen csekélyül tartani és táplálni: eleitől fogva való célom és szándékom az volt, hogyha az Úr Isten gyenge ügyekezetemet megáldja, tehát nevezett közönségünk és abban nevezetesen az említett kolozsvári kollégium számára egy oly állandó fundust adjak és hagyjak, mely után való jövedelemből azon kollégium nemcsak jó karban és állapotban helyeztethessék, hanem azután is annak dolga jobb móddal folytathassák s elöljáróinak, rektorának, professzorainak és felsőbb, alsóbb tanítóinak illendő jutalmuk úgy kipótoltassék, hogy magok kötelességöknek szorgalmasan s hasznosan megfelelhessenek.“ Suki2 célja az volt, amint ez intézkedéséből látjuk, hogy az egyház és a kolozsvári kollégium számára olyan állandó alapot teremtsen, melyből annak minden szüksége fedezhető legyen. 1791 febr. 14. ajándéklevelében minden tőkepénzét, ami 26405 mfrt 20 pénz volt, az iskolának ajándékozta olymódon, hogy „a tőkepénzhez nyúlni soha semmi szín alatt nem lesz szabad, hanem csak kamataihoz.“ Végrendeletének megiartását a püspök lelkiismereti kötelességévé tette. Második intézkedésében összes jószágaiban levő minden ingó javait a főiskolának hagyja, ezek pénzzé teendők állandó tőke céljára; felsőzsuki jószágának 16505 frt 73 pénzt tevő visszaváltási összegét szintén, meregyói és köblösi jószágait is. A tőkékből 10.000 frt választassák külön s felének kamata osztassék ki szegény, vagy öregség s más ok miatt eklézsia nélkül maradt papok, özvegy papnék segélyezésére ; másik fele jó igyekezető, szegény tógás diákok segélyezésére egyenként 15 forintjával. Április 26-i végrendeletében évi 500 irtot rendelt a tanárok fizetésének javítására. A Suki alapítványa biztosításánál két nehézség volt. Egyik az, hogyha a leányági rokonok a kapott résszel nem elégednének meg. A másik az, hogyha magszakadás címén a fiskus megtámadná s az egyház elveszítené is a birtokot, a törvényes címek alatt hagyott pénzösszeg maradjon meg. Az elsőt békés kiegyezéssel enyésztette el az egyház úgy, hogy a hagyományozó minden ezüstjét és fegyverét 0193 frt 41 pénz), a marhák árát (723 frt), ökröket, szekereket (1215 frt 20 p.) önként átengedte a leányági örökösöknek 1792 okt. 16-iki egyesség szerint. A másodikon Horváth Ferenccel a Nagy Lajos: Suki László élele és alapítványa. Kér. Magvelő, 1867.
