Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
242 vonni a supr. cons, megalakulását, mert nincs jegyzőkönyve, a dolgok át nem tekintéséből eredő felületesség. A kapcsolat és levelezés a főgondnok és püspök között az egész korszak alatt megvolt, amint a szervező határozat kívánja s szintén annak szellemében történt, hogy minden aprólékos dologért már csak a fáradtságos utazás és a sok felesleges költség miatt is nem jöttek össze. Az ezután tartott zsinati és főkonz. gyűléseken rendszerint ott van a főgondnok két expressusa. Előttem tehát világosan áll az a tény, hogy a supr. cons., ha nem is külső formaságaiban, de lényeges működési körében nemcsak megalakult és működött, hanem épen ennek lehet tulajdonítani azt, hogy egyházunk s kollégiumunk a szüntelenül ránknehezedő, testetlelket-ölő nincstelenségben el nem enyészett a 18. szazad protestánsokat üldöző és irtó viharaiban. Azok a világi uraink, akik 1718 tavaszán a kollégium elvételének hírére összegyűltek s szervezkedve főkurátoroknak s adjunctusaiknak nyilvánítván magukat, megkezdik a mentés munkáját, tulajdonképen azok, vagy azok szellemének képviselői, akik az 1729. évi határozattal bekerülnek a supr. cons-ba. Akik Almási püspök halála után, 1724 ápr. 7-én, Pálfi Zsigmond kolozsvári első papot, nem várván a zsinat összeülését s az egyházi alkotmány előírásait — legalább egyelőre — figyelmen kivűl hagyva, püspöknek választják, szintén a supr. cons, jövendő tagjai. Ügy, hogy azt mondhatnók, hogy ez a szervezet már működött, mielőtt megszületett volna. Ezért nem értem Benczédinek azt a megállapítását sem, hogy valóságos csapás volt abban a korban, hogy nem volt egy olyan állandó szervezet, mely az ügyet állandóan figyelemben tartotta s intézte volna, hanem hányódott a kérdés egyik szervezettől a másikhoz s a sok bába között elvesző gyermek sorsára jutott. Ez a szerv meg volt szervezetlenül is és az egyházi alkotmány keretein kívül is és működött is. És talán épen ezért ellentétek és viszályok is merültek fel egyháziak és világiak között. Ami könnyen meg is érthető. A világiak voltak az adakozók, az egyháziak az elfogadók s mégis az alkotmányos jogok egyedüli birtokosai. Ebből magyarázom a határozatot bevezető „pro harmónia eléri et nobilium“ indokolást és a 4. pont amaz utasítását: „legyen a nemesség és papság között harmónia.“ Ezzel a határozattal a világiaknak az a helyzete, hogy jogtalanságuk ellenére egész buzgósággal és lélekkel a veszendő ügy megmentésére siettek, egyszerre megváltozott. A supr. cons, létesítése után a helyzet az, hogy a zsinattal szemben két konzisztórium van: egyik a generale consistorium a püspök, másik a supremum consistorium a főgondnok elnöklete alatt. Annak tagjai egyháziak, emezé túlnyomó számban
