Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
225 állítottak össze, melyeket az 1780. évi dézsfalvi zsinat elfogadott s ezen év őszén életbeléptetett. 1783-ban márc. 22-én a püspökhöz és E. K. Tanácshoz intézett levelében intézkedett, hogy a közvizsgálatok ezután junius végén tartassanak a főgondnok és más biztosok jelenlétében. Az 1786. évi nagyajtai zsinaton ő indítványozta, hogy akik ezután jótéteményekben akarnak részesülni, kötelezzék magukat papi, mesteri hivatalra. 1785 táján egyenetlenség dúlt az eklézsia és fiatal tanárok között, akik nem akartak olyan tantárgyakat tanítani, melyeket eddig köztanítók tanítottak, ő vitte ki, hogy ezután a tantárgyak kiosztását a zsinat és főtanács végezte, valamint egy tordai esetből folyóan azt is, hogy a rektort ezután a főtanács választja s a külföldi akadémitákat is. 1781—86 évek alatt a kollektázás II. József tilalma miatt szünetelt. A professzori fizetések s a diákok divíziójáról való gondoskodás egészen az ő vállaira nehezedett. S 1793-ban a Suki-hagyaték megkapása után a tanároknak az ő erélyes felszólalásaira és sürgetésére adtak fizetésemelést Soha meg nem szűnő éber gondja volt az állandó alap gyarapítására. Ennek állapotáról minden három hónapban kimutatást kért és a pénztárnokot számoltatta. Mindeme fáradhatatlan tevékenységének koronája volt az, amit a kollégium építése érdekében tett, amiről egy más fejezetben számolunk be. II. Egy másik következménye volt az iskola és vagyon elvételének az eklézsia és státus pénzügyeinek a különválása s egy állandó alap megteremtése. Egy állandó alap megteremtésének a gondolata már az 1723. jan. 20. kolozsvári főkonzisztóriumot foglalkoztatta. „Látván az elébb mater, mostan csaknem utolsó szükségre' jutott eklézsiának szomorú állapotját, mindenképen consultálódván megorvoslása iránt, egyéb médiumot nem találhatott fel, hanem ha collatis beneficiis azokból esztendőnként bizonyos fundusra tehetnénk szert, melynek rendes ususából s fructussából interteneálódnék az itten szükségesképen megkíoántató belső ministerium“. Tervet is készítettek, melybe felvették, hogy évenként mi a jövedelem a külső eklézsiák adományából, a kolozsvári eklézsia kollektájából, a salaristáknak kiadott búza és bor maradványából, a Segesvár városánál és II. Apafi özvegyénél levő kölcsönből, az abrudbányai stompokból, a Horváth Boldizsár évi bor- és búza adományából, indítványozták, hogy mindeme jövedelmek egyrésze tőkésíttessék s csak a másik rész fordíttassék a szükségek fedezésére. Ilyen módon évenként 298 frt. 66 drt. lehetne tőkésíteni. A felsorolt jövedelmek nagyobb része a kolozsvári eklézsiáé volt. Ezért közölték a tervet az eklézsiával kérve. Dr. Gál Kelemen : A kolozsvári unitárius kollégium története. 15
