Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)

III. rész: A magyar-utcai iskola

217

György szász kollaboratornak 25 irtot, összesen 586 frt 68 p. A kollekta pénzből 1688—89-ben kiadtak az alumnusok számára 90 aranyat, melyet a kvártából vettek 360 írton. A 2076 frt. 45 pénzből levonva minden kiadást, maradt 997 frt. 42 p. Ez fogalmat ad arról, hogy milyen jövedelem volt a főiskola kvártája a 17 század vége felé s mutatja azt is, hogy okos gazdálkodással lehetett megtakarítani és gyűjteni. Éhez járultak még az évenként begyűlő kegyes adományok (collecta). A vagyongyűjtésnek egy másik eszköze volt az önsegélyezésnek egy neme. Az 1660. évi török sarc megfizetésekor ugyanis mind az orthodox, mind az unit. eklézsiák odaadták minden aranyezüst készletüket, templomi edényeiket s klenodiumaikat. Midőn 1667-ben a város felajánlta birtokait megvételre, minden segédforrásuk kimerülése után a templomok pénztáraiban levő aranyezüst zálogokhoz nyúltak, melyekre az eklézsia pénzt adott híveinek. Ezeket is odaadták most, hogy a vételárat összegyűjthessék. Később aztán lassanként kifizették a tulajdonosokat.

Még csak két adatot írok ide a jövedelemről 1712. és 1717-ből:

Az unitárius és ref. eklézsiák jövedelme volt 1712-ben:

a) Búza 2796 véka; ebből cséplőknek, asztagrakóknak, nyomtatóknak ment 705, maradt 2091 véka, melyből nekünk jutott 1045^2 véka.

b) Bor volt 3298 veder, melynek fele, 1649 veder, a miénk. Ezenkívül voltak

c) az eklézsia külső jószágaiból évenként nagymennyiségű gabona, juh, bárány, sajt, stb.

d) A kolozsvári malmok, a templom körüli boltok, téglagyár, cserépcsűr, mázsa évi jövedelme.

A templom elfoglalása után még kezünkben maradtak az iskola kvártája és a külső jószágok. 1717-ben a bevétel ez volt: a kvártából 318 véka búza, 29 véka zab, 4 véka köles, 692 veder bor; a külső jószágokból 1475 véka búza, 79 véka árpa, 25 véka zab, 14 júh, 27 bárány, 113 sajt és 60 gyapjú. Készpénz: 2495 mfrt 567a dr., miből 698 mfrt 40 drt azoknak ajándékoztak, „kiktől elég botorul, helyzetük jobbulásáí remélték“.

A felsorolt vagyonon és jövedelmen kívül kezelt a kolozsvári egyházközség olyan vagyont is, amely a „külső“ eklézsiáké volt. Hogy jutott a kolozsvári eklézsia ehhez a feladathoz ? Nem valamely törvény, vagy zsinati határozat alapján, hanem annál a helyzeténél fogva hogy a püspök székhelye s hogy mint valóságos mater-eklézsia gondoskodik a szükségletekről, természetszerűen adódott ez a szerepe.

A kolozsvári eklézsiának vagyonjogi tekintetben a „sta-