Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
III. rész: A magyar-utcai iskola
209 első 1718 szept. 27-től 1738 aug. hó 7-ig tart. A németek, polgárok. akik tehették, elköltöztek a városból. Az iskolai ifjúságból azok, akik mór béjöttek, szétrebbennek. Nem sokan jöttek be, mert a hatóságok megakadályozták őket. 7 diák maradt itt az iskola őrzése végett és 3 secundanus. Szept. 30-án megtiltják a templomozást. A tanárok látván, hogy semmi dolguk nem lesz, szintén elhagyják a várost az eklézsia engedélyével. Az eklézsia megbízza a gondnokokat, hogy a diákok eltartásáról gondoskodjanak. Ezek szigorúan meghagyják nekik, hogy ne menjenek ki a városba, hanem állandóan az iskolában tartózkodjanak. Minthogy házanként járatni őket az eddigi szokás „nem tutum“, hetenként mindeniknek 1 — 1 márjást szavaznak meg. Okt. 1-én a várost lezárják, sem kimenni, sem bejőni nem szabad. A hetivásárokat megszüntetik. A falakon kívül kórházat állítottak fel, egészségügyi igazgatóságot szerveztek. Katonai őrségeket állítanak fel az utcák kereszteződésénél. Nagy félelem fogta el az embereket, naponként 6—8, sőt 10 ember halt meg. Nov. 27-én megengedik a templomozást, miután egy kissé alábbhagyott a pestis- De ezután mindjárt megint erősödni kezdett s ezért a három katholikus egyháznak megint megtiltották. Karácsonykor megint megengedték sok kérés után, de úgy, hogy csak utcánként mehetnek templomba. A külvárosiaknak nem engedik meg a városban templombamenetelt. Az eklézsia vezetősége, minthogy nem mehetnek cantatiora, megengedi mind a három imahelyen az astatiot, sőt felhívja a híveket a bőséges adakozásra, minthogy „a mostani istenitéleti a pestis miá se nem szabad, se nem bátorságos, hogy a diák atyánkfiái az atyafiakat a bévett dicséretes rendtartás szerint isteni dicséretmondással házanként megtiszteljék“. A karácsony 4 napján kívül, ha a katonák valakit elfogtak, 3—5, sőt több márjásra büntették. A 7 diák közül egy, Géléi István, hazament Árkosra, a hatóság megtudta, a falut elzárta sövénnyel, őrséget állítanak, nehogy valaki kimehessen a faluból. A bőjtinapok elkövetkezvén, bőségesen gyűjtöttek a diákoknak. Júliusban a templomozást megengedték, de prédikáció nélkül. Végre aug. 7-én felszabadul a város, de a hatóság a gyászpompát még korlátolja. Szent-Ábrahámi aug. 13-án hazajő, Ágh is 14-én. Az ifjúság szept. végére lassanként összegyűl s az iskola egy évi szünetelés után megkezdődik. A diákok közül nem halt meg senki, sem itt, sem a vidéken. (Fase. IV. 602—607.). E pestis után alig 5 évvel, 1742 okt. 13-ától megint pestis volt (Fase. IV. 646—658.). Szentgerlicei György proszenior irta le a Fasciculusban. Az ifjúság a félelem miatt szétoszlott, csak 6 diák, 5 szekundanus és 2 mendikáns maradt ott. A hatóság intézkedései nagyjában azonosak az előbbi esetnél olvasottakkal. A Dr. Gál Kelemen : A kolozsvári unitárius kollégium története. 14
