Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
II. rész: A piaci iskola
197 fennálló adósságukat törleszthessék. Végül kifejezik, hogy azért voltak olyan engedékenyek s adták át még saját alapításaikat is, hogy útját vágják minden további követelésnek s ne prejudikáljon többi jogaiknak, melyekért a felséghez folyamodtak. Augusztus 24-én hosszú tanácskozás után a bizottság a püspök kívánságára a következőkben foglalta össze véleményét: „A templom adományozásáról semmit kinyomozni nem lehetett. A regestrumok és leltárak iránt bizonyosság nem volt szerezhető. Az iskolák valószínűen azon a helyen voltak, melyet az unitáriusok most bitorolnak. Világosabb, hogysem bizonyítani kelljen, hogy voltak iskolák, habár azok helyéről nem tudni bizonyosat. A plébániával szomszédos két ház közül a szögleten levőről semmi bizonyost megtudni nem lehetett. De hogy a másik a plébániához tartozott, mutatja a plebánus udvaráról átvezető ajtó helye. Ezért az is a plébániához adandó. Az unitáriusok által zálogban bírt Kabalapataka, Véczke, Tormapataka, Gyurkapataka, Asszonyfalva, Alsó- és Felsőfüie, Kóród s az apahídi részjószág dolgában a bizottság nem tudott eredményt elérni, mert a városi levéltár rendezetlensége miatt nem tudta kimutatni az elzálogosítás jogosultságát. Ezért meg kell vizsgálni, hogy vájjon a városi tanács átadhatót adotté át és zálogosított el? Se pontnál semmi kivizsgálatlanul ne maradjon. A kolozsvári dézmák kvártája a kolozsi főesperestől „János Zsigmondnak véleményünk szerint érvénytelen, a gyakorlat által másutt is érvénytelenített s megsemmisített adománylevele által vétetett el“ s azért azon az úton, melyen elfoglaltatott, visszaadandó. Az államérdek azt kívánja, hogy addig a vitás dézma tétessék zár alá a kvártaházzal és az ahoz tartozó majorsági telekkel együtt. A templom felszereléséről, oltárokról, papi díszekről, orgonáról, ezüst edényekről: „az évkönyvek ugyan hallgatnak“, de az ingadozó vallomásokból kivehető, hogy minden templomi felszerelést az unitáriusok invasiójuk és a foglalás idejében lerontottak, széthordottak, elszaggattak, az orgona sípjait eladták, s oly állapotba hozták a templomot, hogy a falakon kívül semmi sem maradt fenn; ezeknek visszaadása nemcsak méltányos, hanem szükséges, hogy a romlásban levő templomok megépítésében most segítségére jöjjenek. A falvak és birtokrészek „távolról sem egyenlő“ értéke e célra helyesen volna fordítható. A Xenodochium maradjon a városi tanács igazgatása alatt, de a püspök felügyelete mellett. Azon 3 házért, melyhez a püspök az eklézsia jogát igazolta, de helyüket kimutatni nem tudta, a sarokház adandó, mehet az unitáriusok mint legatumot bírtak. A két kert, szöllő, szénaföldek és szántók ügye további
