Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
II. rész: A piaci iskola
179 A reformátusokkal szemben való félő bizalmatlankodás most szünetel. Ezt a katholikusok növekvő hatalmával szemben való aggodalom váltja fel. Csak egy nehány példát említek arról, hogy hogyan nyilvánul ez a diákság lelkén keresztül. 1698 nov. 17-én a főnök minden egyéni megjegyzés nélkül csak egyszerűen felemlíti (Fasc. HI. 40.), hogy a katholikusok ünnepélyes pompával akadémiát állítottak, melynek élén Szegedi István áll s bevezették a filozófiát is, ami eddig általuk el volt hanyagolva. De már 1702 aug. 14-én (Fase. III. 102.) a németeknek azt a tettét, hogy a Kőmái tetejére egy nagy fakeresztet állítottak, ezzel a magyarázattal kiséri: a polgárok tudta nélkül tették, ami eddig nem volt szabad. „A kegyelmes Isten ne tűrje sokáig“. 17ti máj 1-én egy nagy vihar ledönti a keresztet (Fase. IV. 103.), de máj. 23-án ugyanarra a helyre megint felállítják (Fase IV. 104.). Mikor 1715 máj. 30-án a németek a Kőmái tetejére épített várat nagy ünnepséggel katholikus rítus szerint felszentelik, a főnök a leírás után hozzáteszi: Impia sub dulci melle venena latent. Mert: „Pelle sub agnina latitat mens saepe lupina. Superi avertant omnia mala“ (Fase- IV. 164.). S mikor 1716 márc. 14-én a róm. kath. püspök belép Erdély földjére, hogy a szebeni országgyűlésre menjen, a főnök aggodalommal telt szívvel imádkozik. Az unitárius és kath. ifjúság között is feszült volt a viszony. 1705 jul. 15-én (Fase. IV. 28) katholikus tanulók egy este egy unitárius diákot megtámadnak kardokkal és botokkal s csak tógája és kalapja hátrahagyásával tud kimenekülni kezük közül. Panasza az igazgató útján p. Kapihoz kerül, aki megbünteti őket s a béke helyreáll. Megkezdődött a lélekhalászás. A Gyerőfi-fiukat atyjuk halála után a kollégiumból katonai karhatalommal kiragadták 1699 májusában s a jezsuiták kollégiumába vitték. Hiába volt Dimén rektor Bécsbe menetele, nem ért el semmi eredményt, míg végül 1703 október 27-én visszahozták őket. (Fase. III. 118.) Czegei Vass György 1703 november 27-én feljegyzi: állíttattam strázsát az Gyerőfiné asszonyom ajtajára az gubernium parancsolatjára, hogy házából ki ne bocsássák, hogy az fiait a jezsuitáktól elszöktette“. A Fase. III. 61—62. lapjain három hitehagyó esete van feljegyezve : Roscius Frigyes Ákos lektoré, Esserus Henrik lelkészé és Sárosi János szász kántoré. Rosciust Dimén rektor hozta magával Németországból 1698-ban. Mikor idejött, unitárius lett, most lutheránussá és titokban Szebenbe szökött. Esserus 1694-ben jött Németországból. Három évig oratoriát tanított, azután a szász unitárius eklézsia papja lett. 1699-ben vásár ürügye alatt Tordára ment, onnan Szebenbe s lutheránus lett. Itt 12*
