Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
II. rész: A piaci iskola
172 54.). E háborús zavarokra vonatkozólag a Fasc.-ban mégcsak azt olvassuk, hogy a szathmári békekötés után hazatérő híveknek 1711 jun. 21-én volt az első istentisztelet a Szentpéteri templomban. A 18. század első tizede tele van a tanári fizetések és a diákok septimanalisa ki nem adása miatti panaszokkal és zúgolódásokkal. 1708 jun. 3-án (Fase. IV. 54.) az igazgató a tanárokkal összehívja a patrónusokat és polgárokat az auditóriumba és a tanítók és tanulók nevében azt kérdezi tőlük: miért nem adják ki a tanítóknak a sallariumot, a tanulóknak a divízió septimanalist ? Utóbbiaknál már 13 divízió van hátralékban, quod ante inauditum. Kéri, hogy vizsgálják meg az ügyet, derítsék fel, hogy „az iskola és eklézsia miért fogyott ki javaiból“, aztán orvosolják és „a társaságnak leendő, sőt fenyegető felbomlását akadályozzák meg“. Hosszas tárgyalás után 8-ra halasztják a döntést. 10-én megint összegyűlnek, sokáig várják a papok megjelenését, de hiába, csak néhány alsóbbrendű polgár jelent meg. 8 nappal megint elhalasztják a gyűlést. 18-án a nagytemplomba hívják össze a gyűlést, de sokan hiányozván, határozatot megint nem hoznak, hanem elhalasztják azzal, hogy „két követ útján meghívják a kurátorokat a végleges határozatra a parochiára. Jul. 8-án végül összejőnek a parochián a papok, patronusok, alsóbbrendű polgárok, felolvassák az igazgató iratát s arra némelyeknek az eklézsia nevében adott válaszát, vita támad, a rektor megbántva és elkeserítve eltávozik a gyűlésből. Ugyanezen a napon a coetus is felháborodik és lázong a divízió megszüntetése miatt- A főnök az exactorral az igazgatóhoz megy, aki hallván a felháborodást, megígéri, hogy másnap elintézi a dolgot, csakhogy csendesedjenek le. A következő napon a főnök az igazgató engedélyével a kurátor urakhoz megy s kéri a coetus nevében a felfüggesztett divízió kiadására, mert ellenkező esetben bajok fognak bekövetkezni. Erre a lázongó fellépésre kikapnak 115 frt 20 drt. De a következő divízió megint elmaradt. Az exactor megjelenik a dispensatornál s kéri őt és a plebánust, hogy ne adjanak okot az ifjúság lázongására, „quoniam necessitas premit juvenes“. 29-én összegyűlnek, áthivják a főnököt és exactort s a plebánus szemrehányásokkal illeti az exactort a követelődző fellépés miatt, mire ez azt feleli, hogy ő csupán illendően kérte a divíziót. Megígérték, hogy kívánságukat a lehetőség szerint teljesítik, de legyenek türelemmel, ami késik, nem múlik. Szept. 8-ról feljegyzi a főnök, hogy amikor az exactor a pénz után ment a dispensatorhoz, ennek felesége méltatlan szavakkal fogadta s azt mondotta, hogy mindig alkalmatlan időben jő rá.