Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)

I. rész: Az óvári iskola

152

cikkelyre: Ha e szavak töröltetnek, senki Erdélyben vagyonáról nem lesz biztos és soha béke és csend nem lesz. „Mivel azért ezek sunt ipsi angulares lapides pacis et tranquilitatis Transsylvaniáé et ipsa anima diplomatis, ezek mellől mi el nem állhatunk soha semmiképen salva constientia et libertate ac pace". Tegyenek le hát e követelésről, mert ők abba soha bele nem egyeznek.

Erre a katholikusok márc. 30-án azt felelik, hogy olyan végleges és kategorikus hangú feleletet kaptak, hogy feleslegesnek vélik őket továbbra is „búsitani és terhelni“. Márc. 31-én a prot. megbízottak azt mondják, hogy a jezsuiták és püspök beengedését illetőleg végleges feleletet adtak, de minden más kérdésben készek voltak s ma is készek tárgyalni, habár látják, hogy ők a megegyezés útját nem keresik s kívánságaikat nem terjesztik elé. Pontokba foglalva küldik ajánlatukat:

1. A vikárius mindenekben egyenlő legyen az ők püspökeikkel, de nem episcopus, hanem superintendens néven. Külső világi dolgokba ne ártsa magát.

2. Ne kívánjanak Kolozsvárt és Fejérvárt kész templomokat, mert ez a más vallások kára nélkül nem lehet; de hogy e tekintetben is készségüket mutassák, Kolozsvárt a templomépítésben segíteni fogják, Fejérvárt a puszta templom építéséhez hozzájárulnak.

3. A retorikán felül is tanítani, sohasem volt megtiltva, tanítsanak, amit akarnak s akárki — kivéve a jezsuitákat. Akadémiát emelhetnek nagyobb eklézsiákban, „hasonló formában, jussal és privilégiummal“, mint a többi vallások, de jezsuiták itt sem taníthatnak.

4. A javak magánosok adományai és hagyományai, azokat nem oszthatják meg, de adnak egyszersmindenkorra 20000 irtot, de ezzel szemben mondjanak le örökre minden egyházi és iskolai jövedelmükről és hasznukról és őket soha ne zavarják.

5. A tized tekintetében az összes vallások papjai egyenlő jogúak legyenek. Végül kérik és kényszerítik őket az élő Istenre, fogadják el ezeket és ne kívánják „ezt a hazát örökös gyűlöltségben és veszedelemben ejteni“.

A katholikusok márc. 31-én azt felelik: mivel kategorikusan kijelentik, hogy sem a püspököt, sem a rendeket be nem engedik, a személyek számáról említést sem tesznek, az ők követelményeik pedig a diplomában foglaltatnak, melytől semmiképen el nem térnek, ezért nem szükséges „Kegyelmeteket tovább terhelnünk“.

Ápr. 1-én a három vallás urai azt felelik, hogy a számra azért nem reflektáltak, mert a diploma 3. cikkelyének záradé-