Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
Í46 vágynak s csak szükségből átmenetileg maradnak publicus preceptoroknak, honnan mihelyt lehet, menekülnek. A tanári testület egy-két tanár vezetése mellett ilyen állandóan változó, kellően nem fizetett tanítókból állott, kiknek működése inkább akadályozta, mint segítette a gyermekeket fejlődésükben. Apácai a gyulafehérvári kollégium szervezete áthozásával 6 osztályra tagolta a gimnáziumot s talán nem csalódunk, ha a Jövedécsi alatt nálunk történt tagolást az ő hatására vezetjük vissza. A publicus preceptoroknak azt a sűrű változását, tanításra való készületlenségüket nálunk sokkal későbben, a 19. század harmincas éveiben Brassai veszi kemény kritika alá s a köröndi zsinat változtat a tarthatatlan helyzeten, amint később látni fogjuk. És azt is látjuk, hogy a magántanítók tanítványaikat ide-oda küldözgetve, s mindenre felhasználva elvonták a leckéremenéstől. Ezen az állapoton ez a határozat minden esetre sokat javított. 1694. dec. 17-én (Fase. 1. D. 25) már így nevezik az osztályokat: logikusok, retorok, poéták, sintaxisták, etimologisták és parvisták. Az a szokás, hogy temetések alkalmával a diákok a gyászoló családnak halotti verseket írtak, abban a korban általános volt. A poezis tanításának ez volt az életre kiható gyakorlati próbája. Egyre-másra készültek tehát az epicediumok. A legtöbbször minden költői ihlet nélkül. 1684-ben (Fase. II. 402.). Jövedécsi alatt kimondják, hogy mindenki köteles — etiam ipsi nasutuli, quid dico ? ii verő maximé — versét előbb bemutatni a poezis preceptorának, nehogy valami szégyen érje az iskolát a hiányok és hanyagság miatt. Ugyanez időben 1689- ben (Fase. II. 467.) eltiltják a haszontalan, trágár, szemérmetlen énekeket, melyek abban az időben nagyon el voltak terjedve s csak az istentiszteleti és halotti énekeket engedik meg. Jövedécsi 1683 szeptemberében a konciótartás szokását — a főnök megjegyzése szerint — „a diák urak nagy előmenetelére“ vezette be (Fase. II. 396.). Nehogy pedig ez a jó kezdemény valami hanyagság miatt idővel ellanyhuljon s a hozott törvény megszűnjék és az iskola és igazgató tekintélye kisebbedjék, 1684 május 6 án elrendeli, hogy ha valaki a maga rendjén beszédet nem mond, 50 nummus a büntetése, de úgy, hogy a következő alkalommal köteles beszédjét megtartani. A beszéd legyen jól kidolgozott, világos, tiszta, meghallgatásra méltó, építő, nehogy az Isten igéje és a vallás, mely szent, profanáltassék. Aki kondora nem megy, büntetése mindannyiszor 2 dr.; aki a maga sorában nem beszél s azután sem 1 frt a büntetése. A mezőre és erdőbe való kimenetel az egész korszakban szokás volt. 1628 május 10-én olvassuk (Fase. I. 65.), hogy a
