Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
143 1674 októberében (Fase. II. 308.) Bánffy Dénes Kolozsvárra érkezik s elrendeli a ref. kollégiumban a közvizsgálatok megtartását. Ezekre a mi papjaink, tanáraink és diákjaink is meghivattak, ahol miután tanulóink közül nehányan elég szilárdan opponáltak, Bánffy rendeletére tanáraink is opponáltak. Plebánusunk a Kolossz. levél II. 9. alapján hosszú magyar vitát állt a professzorral. 1682 májusában (Fase. II. 382.) Cserei Mihály szekundanus, Cserei Farkas fia, elkövetett kihágásai és gonoszsága miatti félelmében, kiszökött az iskolából, a ref. iskolába (in scholam adversae partis) ment, áttért a ref. vallásra s mint apostata „megbocsáthatatlan bűnbe esett“, mondja a főnök. Híven jellemzi a kort, amit a városi közgyűlés jegyzőkönyvében a diákok fegyverviseléséről olvasunk. 1618 jan. 2. ezt a végzést hozzák: „Minthogy az ifjúságnak idő után a városon széjjeljárásából sok gonoszság következik, végeztetett, hogy ezután 8 óra, vagyis a takarodó harangozás után a városban fegyveres kézzel széjjel járni ne legyen szabad... Kérik a százférfiak a bírót és tanácsot arra is, hogy mikor mestert hívnak az iskolához, adják eleibe, hogy a deákok az iskolában fegyvert ne tartsanak, hanem mind akik most vannak az iskolában, mind akik ezután jőnek, fegyverüket a mesterhez adják be s mikor a városról elmennek, akkor adja ki; 8 óra után az iskolán kívül a városon széjjel járni senki se merjen, mert megfogván a bíróhoz viszik s mások példájára megbüntetik“. Hiába hozza a tanács a szigorú tilalmat, a kardviselés s az azzal való vitézkedő visszaélés az egész század folyamán tart. Künn a világban a 30 éves háború dúlt s az iskola belül mit mutathatott mást, mint a külső világ képét kicsinyben. 1639 októberében (Fase. I. 177.) végezték a tiszt, urak és a tanács, hogy az iskolában senki kardot ne hordjon, kivont karddal senkit ne bántson s ha megkísérli, irgalom nélkül kizárassék. Senki a városban, vagy azon kívül fegyvert ne viseljen, mert az őrök megfosztják s szégyent hoz magára. 1614 febr. 15-én (Fase. I. 235.) egy felmerült eset alkalmából, mikor egy diák kivont karddal rontott rá egy másikra, megerősítik a régi törvényt és szigorú végrehajtását rendelik el. 1645 nov. 3-án (Fase. I. 263.) egy diákot azért zárnak el a város tornyába, hová a gonosztevőket szokták, mert a Közép utcában részegen, kivont karddal összevagdalt egy kocsist. 1696 febr.jában (Fase. I. D 45.) két diákot keményen megbüntetnek, mert a coetusban kivont karddal hadonásztak és többeknek kárt okoztak. Ez a diák-virtus a következő században is tart úgy, hogy Szent-Ábraháminak 1727 máj. 5-én el kell rendelnie (Fase. IV. 388.), hogy akinek fegyvere van, a cőtusból azonnal
