Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)
I. rész: Az óvári iskola
138 412. 1.); Járai János püspök halála után (1661. VI. 3.) 2 évig és 5 hónapig nem volt püspök. Annyira papok nélkül volt az eklézsia, hogy az 1665 junius 21-i nyárádszentlászlói zsinatnak el kellett rendelni, hogy a kolozsvári eklézsiában rendre szolgáljanak hetenként a torda-aranyosi és marosi kör papjai. A kolozsvári magyar eklézsia előadván papjai betegségét, kéri a zsinat segítségét. A zsinat rendeli, hogy az Aranyos körből rendre szolgáljanak a papok egy hétig Kolozsvárt; ha a papok mind szolgáltak, következzenek a Maros- és Küküllőköriek s ha a kolozsvári papok addig sem gyógyulnak meg, az eklézsia gondoskodjék papról magának. Beteg volt Szentmártoni Bodó Bálint. A megelőző évben meghaltak: Kökösi János és Radecius János. Egyedüli magyar pap volt Solymosi Boldizsár püspök. Két év múlva a bethlenszentmiklósi zsinat jegyzőkönyvében olvassuk, hogy az eklézsia meghívta Kövendi Nagy Mihály árkosi papot, aki a háromszéki kör esperese is volt, de semmi rábeszélésre sem vállalkozott. A közbeeső időre 1662 aug. 2-től 1664 aug. 24-ig, míg papszükében volt az eklézsia, Bölöni Nagy Gergely szenior rendeltetett prédikálni, kit 1678-ban Schirmer helyére hívtak rendes papnak a szentpéteri külvárosi eklézsiából. De nem volt jó a viszony közte és a püspök között, mit bizonyít az 1678 jan. 9. eset, melyet a Fasciculus írója örökít meg. A püspök délelőtti beszédjét tévesen magára vonatkoztatva, délután olyan támadó beszédet mondott ellene, hogy a püspök felingerlődvén még befejezése előtt kiment a templomból. Ez a paphiány s a meglevő kevésszámúnknak is egyenetlensége, mely a diákság szemeláttára és füle hallatára foly, nem lehetett épületes hatással rájuk és a hívekre. 1677. okt.-ében (Fase. II. 347.) megint dühöngeni kezd a pestis. A főnök feljegyzi, hogy Apafi leánya Radnóton meghalt, a nemesség nagyszámú és fényes kíséretében Kolozsvárra hozták és a Farkas-utcai templomba temették. Ekkor határozták, hogy a külvárosban a noviciusok kötelesek temetésre menni 24 drért, de csak egy részük, mert két csoportba (pars) vannak osztva. A tanulók közül halálesetet nem jegyez fel, habár azt mondja, hogy különösen gyermek halt el sok s az 1678.-ik évet imádsággal kezdi, kérve istent, hogy a pestist tartsa tőlük távol. 1686 májusában (Fase. II. 425.) súlyos ragályos betegség terjed el az egész országban s a városban is. Sokan meghaltak. Iskolánkból 32 diák, egy nehány szekundanus, s mendikánsok közül sokan súlyosan megbetegedtek. Kollégiumunk felügyeletében e korszakban nagy változás történt. A püspöknek ugyanis eddig az iskola felügyeletébe és
