Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 1. (Kolozsvár, 1935)

I. rész: Az óvári iskola

107

egyházak püspöke kél vaskos kötetet írt Enyedi műve ellen. Egyik: A mennyei tudomány szerint való irtovány, melyből a veszedelmes tévelygéseknek és hamis vélekedéseknek kárhozatos tövises bokrai az Istennek szent igéje által kiirtogattatnak és az igazságnak üdvösségtermő ágazatai erős beoltásokkal helybenhagyattatnak az Istennek dicsőségére és az anyaszentegyháznak üdvösséges tanúságára. Debrecen 1617. A második : Speculum trinitatis 1622. Az első főkép Dávid Ferenc és Sommer Krisztus nem imádásáról szóló tanai ellen irányul, de Enyedivel is foglalkozik.

A második a gúny fegyvereit használja Enyedi ellen, akit tudományát fitogtató embernek mond, aki régi eretnek regéit „regéldegeli“, pogány görög és római írókkal bizonyít, kifordult lelkiismeretűnek mondja, vallását tekergő vallásnak és színlelésnek, Blandratát „betegek után leskelődő, temetőtöltő körpices“-nek (?), Dávid Ferencet udvari szélcsap, állhatatlan elméjű, hitről-hitre vetemedő vargafiának. Az olvasóhoz írt élőbeszédében figyelmezteti a közönséget, hogy Enyedi magyarázatait a fejedelemtől és országtól nyert engedély nélkül nagy titokban kinyomatták „annyira alattomban, hogy akkor lőtt hír benne, mikor el is végződött“ s „kirepíték oly reménység alatt“, hogy mindenkit meghódítanak vallásuknak. De nem ez történt, hanem ellenkezőleg az, hogy a maguk vallásán levők közül is sokan eliszonyodtak attól „az undok tévelygéstől“ s ha „néminemű világi méltóság s haec omnia tibi dabo mellette nem járna, kiváltképen az fészkében farba rúgnák“. Nem is önérzete már, hanem egyenesen dicsekedés, mikor mondja, hogy ilyen hasznos könyvet istenről magyarul senki sem írt, sem nem látott. A Samosatenicusok a Krisztust „csinált istennek“, „duplás vagy béllelt Krisztusnak“ mondják és a szentháromság ellen „hajad szálait fölborzasztó káromlásokat, szidalmakat és éktelen gyalázatokat hallani.“ Ha azoknak „minden hamis csavargásokra“ meg akarsz felelni, olvasd ezt a könyvet, amely már kész volt, mikor az Enyedi magyar könyve elé „beggyesztetett mocskos praefatio“ kezébe akadott. Csudálkozik a felséges isten türelmén, hogy csendes hallgatással szenvedi a samosatai plebánus „iszonyú szidalmát“ a szentháromság ellen, hogy „ez kárhozatos gonoszságoknak büdös fertőiben megdöglött világ fiairól“ ne szóljon.

Géléi két vaskos és terjedelmes könyvben cáfolja Enyedit. Egyik a magyar nyelven írt Titkok titka (Gyulafehérvár, 1645. 1073 1.), másik a latin nyelvű Preeconium Evangelicum (Gyulafehérvár, 1638.). Első könyve, mint maga mondja, az 1641. évi kolozsvári zsinatból és disputádéból fogant s a fejedelem unszolására és költségével jött létre, A második épen a dézsi