Kovács Sándor - Molnár B. Lehel (szerk.): Két könyv az egyedülvaló Atyaistennek, a Fiúnak és a Szentléleknek hamis és igaz ismeretéről. Gyulafehérvár 1568 - Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai 2. (Kolozsvár, 2002)

Bevezető

Szczucki fogalmazta meg, hogy ez az összeállítás párhuzamba állítható Grzegorz Pawel 0 ró^nicach tera^niejsvych című művének Wietg 'Rabéi című fejezetével, amelynek már 1564-ben megjelent a latin nyelvű — mára elveszett - változata. Ráadásul azt is tudjuk, hogy Biandrata 1565 októberében írott levelében ennek Erdélybe küldését kérte lengyelországi hitsorsosaitól. Az itteni részletek tehát Grzegorz Pawel művéből származnak, amit az is hangsúlyossá tesz, hogy az ezt követő vers (Amantibus veritatis divinae ahortatio — Buzdítás az isteni igazság kedvelőihez) bizonyítottan a lengyel antitrinitárius Carmen ad Johannen Calvinum című munkájának rövidített változata. A magyar szakirodalom erről mit sem tudva ezeket a hexametereket hagyományosan Dávid Ferencnek tulajdonítja. Pirnát Antal a szerzőt ismeretlennek tekinti. A szöveg korábbi közzétételéről nem tudunk.

Amint erre már Konrad Górski felfigyelt, a nyolcadik fejezet végén verzállal szedett FINIS szó olvasható, tehát a már lezártnak gondolt könyv végére egy üresen hagyott lap után tették oda a kilencedik fejezetet. Ez nagymértékben megismétlése az előzőekben megírottaknak. Forrásáról és szerzőjéről Górski nyomán a nyolcadik fejezetről elmondottakat tartják érvényesnek. Pirnát a szerzőt ismeredennek tekinti. A szöveg korábbi közzétételéről nem tudunk.

A második könyvben az ismeredentől származó előszó az első elején elmondottakat ismételgetve int az erőszak kerülésére a vallás ügyeiben. A szerzőség megállapításához nem kerültek elő olyan egyénítő mozzanatok, mint amott a Biandrata szóhasználatára emlékeztető kifejezések. Szerzője tehát ismereden, korábbi közléséről értelemszerűen nem tudunk.

Mint említettük, e könyv első fejezetét a szakemberek az egész kiadvány talán legkoncepciózusabb részének tekintik. Szóltunk arról is, hogy az ebben megfogalmazott elképzelés mennyiben tér el Dávid Ferenc Rövid magarádat című műve második fejezetétől. További lényeges koncepcionális eltérés, hogy a latin szöveg a magyarnál jóval erősebben hangsúlyozza a gyermekkeresztelés nem biblikus voltát, s vannak különbségek azok névsorában is, akik a bibliai allegória szerint „kémek” gyanánt, azaz a lelki értelembe felfogott Kánaán egy-egy gyümölcsének elhozóiként szerepelnek. Mindkettőben megtalálhatók a következők Luther, Melanchthon, Zwingli, Oecolampadius, Kálvin, az anabaptisták Cellarius, Servet, Erasmus, Gentile. Csak a latinban szerepelnek: Bucer, Béza, Simler, Vigandus, Ochino, Castellio, Franciscus Balduinus, Eshusius, Aidád, Biandrata, Lismanini, Gribaldi, Lelio Sozzini. Csak a magyarban szerepelnek a cseh testvérek, Jan Laski Mivel ez utóbbiak semmilyen szerepet nem kaptak az erdélyi reformáció történetében, ám bizonyos időszakban kétségtelenül meghatározóak voltak Kislengyelország reformációjában, logikusnak látszik az a feltételezés, hogy abból a korábbi latin változatból maradhattak bent Dávid Ferenc magyar szövegében, amelyből a Rövid magaráit elkészítésekor dolgozott.

21