Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
II. Az unitárius hittan főbb pontjai
73 Jézus szerint mindennek, ami egyszer anyagi,- ami az embert a földhöz köti, eszközi értéke van a lelki célok megvalósítása szempontjából. Az evés, ivás, a vagyonszerzés kicsinyes gondjai mellékesek az ilyen ember számára. Jézus fölényesen félreteszi a zsidó törvénynek szabályait. Az Ő célja és törekvése kívül és felül áll mindezeken, mert a lelki országot. Isten országát, akarja megvalósítani. Ez az ország nem olyan, mint más országok, hanem lelki, szellemi valóság. Jézusnak legnagyobb tette az, hogy a természeti és a szellemi valóság közti különbséget mesteri éleslátással fedezi fel s a szellem világának Istent állította az élére, aki csupa szellem. A plátoni dualizmust, amely a való tárgyak és az ideák közötti megkülönböztetést vezeti be, Jézus áthelyezi a vallás és az erkölcs síkjába. Van egy magasabb szellemi világ, amely megnyílik az ember számára Isten felé a hit által és az emberi szabadság felé az erkölcs által. A szellem világának külön törvényei vannak. Ha ezeket a törvényeket a természeti világra akarjuk alkalmazni, akkor olyant kívánunk, ami lehetetlen. Más a szellemi és más az anyagi világ. Ennek az igazságnak magna chartája az evangélium. Ezt az igazságot sem Jézus kortársai nem tudták megérteni, sem a kereszténység. Ezért az előbbiek csodákat kívántak tőle, amit elhárított magától, ha tehette, mert érezte, hogy a szellem világának méltóságát mélyen megalázza, ha mágiává süllyed. Ami Jézust környezetétől oly áthidalhatatlanul elválasztotta az, hogy a tömeg nem tudta felfogni a szellem világának azt a tiszta meglátását, ami Jézusnál megvolt. Nem tudta megérteni azt, hogy Isten lélek s akik Őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. Az orthodox theológia Jézus látását egészen a csodaváró nívójára süllyeszti le, amikor személyét és tanítását, istenfiúságát, feltámadását teljesen anyagias módon fogta fel, amikor a kereszthalál által való megváltásról, helyettes elégtételről beszél. Ez a végzetes félreértés okozta és okozza a kereszténységnek azt az őseredeti hibáját, amelynek alapja abban rejlik, hogy a tisztán szellemi természetű dolgokat fizikai megalapozással támasztja alá. Jézus élete, cselekedetei, céljai és törekvései kizárólag szellemi természetűek. Jézus személyisége éppen az ő emberfelettinek mondható, tisztán szellemi lényegében áll. Ezért oly nehéz Öt megérteni és követni, holott semmi sem emberibb, mint az, hogy a szellemet, a lelket tegyük úrrá az anyag fölött. Jézus ezt tette s ezért mondjuk, hogy teljes volt szentlélekkel, hogy Isten lelke lakozott benne, az vezérelte és épen ebben különbözött más emberektől.
