Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)

II. Az unitárius hittan főbb pontjai

55

bizonyos dolgokat követel tőle. Az erkölcsi törvény arra sürget, hogy cselekedeteink által megvalósítsuk a legfőbb jót. Ezen a téren nem érdekel a dolgok elméleti alkata, hanem az, hogy miképpen valósul meg a jó, a mi küzdelmeink által. Mikor választunk a jó és a rossz között, akkor értékelünk. Az erkölcs a mi számunkra nem egyéb, mint erkölcsi értékek megvalósítása. Ha tudunk engedelmeskedni az erkölcsi törvény parancsának, akkor megszabadulunk a természeti okság nyomása alól. Az erkölcs világában szabadokká tehetjük magunkat az erkölcsi törvénynek való engedelmesség útján. Az erkölcsiség az emberi szellem önkormányzatának a bizonysága.

Az ember világának harmadik területe a hit vagy pontosabban a vallásos hit. A vallásos hitet sokszor félreértették részben azáltal, hogy a tudás kategóriáit alkalmazták reá, részben pedig úgy, hogy az emberi tudás és tapasztalás határán kívül álló, természetfölötti tüneménynek tekintették, amelyre a természeti törvények nem érvényesek.

Az első esetben a hit világát egy régifajta psychologia szemszögéből tekintették, amely mechanikus magyarázatul szolgál a lélek legfinomabb megnyilatkozásai számára. Az utóbbi esetben, amely szerint a hit a tapasztalaton kívül áll, szembeállították egymással a tudást és a hitet úgy, hogy az utóbbinak semmi köze sem volt az emberi lélek törvényeihez.

A vallásos hit éppen olyan természetes megnyilatkozása a léleknek, mint a tudás vagy az erkölcs. A hit igazságait ugyanaz az elme fedi fel, mint a tudomány igazságait s mégis más a vallásos hit, mint a tudományos igazság. A tudás világának tárgya az anyagi és szellemi tények, az erkölcsé az erkölcsi törvény és a cselekedetek, a hit világában azonban Istennel kerül szembe az ember.

Isten azok számára létezik tudatosan, akik hisznek benne, épúgy, amint erkölcsiség is azok számára létezik, akikben valóban megvan a képesség, hogy az erkölcsi törvény szerint éljenek, a tudás pedig csak azok számára lehetséges, akik meg tudják látni a dolgok logikai összefüggését és theoretikus alkatát.

Az emberi szellem spontaneitása leginkább korlátozva van a tudás birodalmában, szabadabb az erkölcs területén, legszabadabb a hit területén. A tudományban el kell fogadnunk a tudományos igazságokat, az erkölcs területén az erkölcsi törvénynek kell engedelmeskednünk. Az utóbbi esetben a szellem spontaneitását nem a külső világban