Varga Béla: Hit és vallás. (Tanulmányok) (Kolozsvár, 1948)
II. Az unitárius hittan főbb pontjai
53 szabad zúgolódnunk, mert azoknak, akik az Istent szeretik, mindenek javukra válnak. Az ember nehezen nyugszik bele abba, ha Isten megpróbáltatásokkal sújtja. A vallásos ember azonban békével viseli el, mert hite szerint Isten a megpróbáltatások által magához emeli fel. Az általános gondviselés fogalmának tartalma az, hogy Isten gondviselése nemcsak az egyes ember életére terjed ki, hanem a mindenség egész életére s az emberiség történetére. Channing: „Az atya szeretete az emberek iránt“ című beszédében, amelynek alapigéje ez: Még fejetek hajszálai is mind meg vannak számlálva (Luk. XII. r. 7. v.), behatóan tárgyalja a gondviselésnek említett két körét, amelyet részletes és egyetemes gonviselés néven nevez. Igyekszik a kettő között fennálló ellentéteket megszüntetni és kimutatni, hogy a kettő összhangban áll egymással. Az olyan ember, aki érti, hiszi és érzi, hogy ő, mint egyén, a végtelen teremtő folytonos figyelmének tárgya és hogy a legfőbb lény személyes érdeklődéssel viseltetik iránta, nemcsak jelen boldogsága, hanem állandó tökéletesbülése iránt is: az a gondolatok és a megihletődés magasabb honába emelkedett. 7. Isten igazságossága és irgalmassága. Istennek ezt a két tulajdonságát nemcsak azért kell kiemelnünk, mert a bibliában is gyakran találkozunk velük, hanem mert valóban isteni tulajdonságok. Az ember is lehet igazságos és irgalmas, azonban az elfogulatlan tárgyilagosságnak és a mindent megbocsátani tudó szeretetnek olyan mértéke szükséges hozzá, amelyeket csak a legritkább esetben találhatunk meg az emberek között s akkor is mindig gyötör a kétség, hogy valóban olyanok-e ezek a megnyilatkozások, amilyeneknek látszanak. A történelemben gyakran fölmerül a hitélet mezején az Isten igazságosságára való hivatkozás, mint az igazságnak egyetlen csalhatatlan és megfellebbezhetetlen fóruma. A rajnai parasztok lázadásakor a nép az isteni igazság megvalósítását követelte s ennek jelszavát tűzte zászlajára, mintegy kifejezésre juttatva azt a felfogását, hogy a szeretet nem mindig elegendő a földi élet viszonyainak tökéletesebbé tételéhez, szükséges ahhoz az isteni igazság. Az isteni igazságra való hivatkozás az isteni szeretet korrektivuma akart lenni a fejlődés folyamán. Az emberi gyarlóság nem volt képes azzal számot vetni, hogy a szeretet
